Hogy Calin Georgescu csak szavakban ultraromán nacionalista vagy köztársasági elnökként is az lett volna, sosem fogjuk megtudni. A román alkotmánybíróság ugyanis úgy döntött, hogy operatív, azaz nem törvényesített titkosszolgálati információk alapján érvényteleníti a romániai elnökválasztás első fordulójának eredményeit. Ebből következően a második fordulót meg sem tartották, hanem teljesen új választási eljárást rendeltek el a jelöltek kiválasztásától, megismételt kampányidőszakkal, a legközelebbi választás napjáig, ami leghamarabb 2025 márciusa lehet.
Az előzmény, hogy Calin Georgescu nyerte az első fordulót, ő kapta a legtöbb szavazatot, annak ellenére, hogy egyetlen párt sem támogatta, szemben a még versenyben lévő Elena Lasconival, aki mögött több párt koalíciója állt. A döbbenet kiváltotta csönd után megérkezett a segítség, hiszen Washington tudni vélte, hogy ilyen esetekre a román alkotmány lehetőséget teremt.
Milyen esetre? Amikor nem elfogadható egy demokratikus szavazás eredménye azok számára, akik legszívesebben amerikai zászlóval a gomblyukukban élnének, bár román politikusok?
A formális vád: titkosszolgálati információk szerint Moszkvából irányított külföldi beavatkozás történt, amely megzavarta a román demokráciát. A valódi gond Georgescuval – nacionalista nézetei mellett –, hogy programjában szerepelt a NATO-ból kilépés víziója, valamint, hogy Románia ne vegyen részt az ukrajnai katonai konfliktusban, még közvetetten sem. Nyilvánvaló, hogy ezek a megjegyzések az amerikai politikát irritálták. Ami persze nem beavatkozás a román belügyekbe, ugye? Így utólag az sem derülhet ki, hogy mitől volt népszerű a választók körében, mert mi van, ha nem a nacionalizmusa, hanem külpolitikai koncepciója volt a vonzóbb.
Amerika kiszolgálásán túl kifejezetten bicskanyitogató a titkosszolgálatra utalás. Amikor ugyanis a hatalom nem tudja tényekkel bizonyítani igazát, gyakran hivatkozik titkosszolgálati információkra, amelyek tulajdonképpen nem léteznek. Két alapvető ok mondatja, hogy titkosszolgálati információk pedig nem léteznek. Az egyik, mely politikai hátterű: a titkosszolgálatnak minden országban pártpolitikailag semlegesnek kell lennie. Nem támogathat pártokhoz köthető érdekeket. Természetesen van feladata abban, hogy – operatív lehetőségein keresztül – segítse a külföldi befolyástól mentes választások garantálását. Bármilyen külföldi hatalom irányából jöjjön is!
A szakmai indok hasonlóan egyértelmű: a titkosszolgálati információk titkosak, így nem szolgálhatnak nyílt hivatkozási alapként. Ahhoz, hogy jogi lépéseket lehessen tenni operatív úton szerzett gyanú esetén, az ilyen információkat át kellene adni a nyílt vizsgálatra feljogosított szerveknek, például rendőrségnek vagy ügyészségnek. Akik immáron nyílt eljárásban megvizsgálják, hogy valóban történt-e bármely irányból külföldi befolyás/támadás vagy sem. Ha mondjuk Moszkvából érkezett manipuláció és az technikai volt, a közvélemény tudta nélkül operatív intézkedésekkel ki lehetett volna iktatni. Ezután a második fordulóban a román szavazók „külső” támogatás nélkül dönthettek volna a két jelölt között. Ehelyett maradt a cirkusz, a bizonyíték nélküli vádaskodás és a politikai folyamatok befolyásolása.
A NATO-tagságot megkérdőjelező, illetve az ukrajnai háború lezárását sürgető georgescui kijelentések alapos pánikot váltottak ki a román politikai elitben. Ez odáig fajult, hogy a valóban független Georgescut egy pártok által támogatott „független” jelöltre, konkrétan Nicusor Danra, Bukarest polgármesterére kívánják lecserélni. A cserejelölt aztán megmérkőzhetne a pártok támogatottjával, Elena Lasconival.
Hogy van ez? Egy olyan szereplő érkezne, akit senki sem szavazott meg korábban és pártok felkérésére mérkőzne a pártok támogatottjával?! S ha nem lenne már ez is elég bizarr, egyértelműen kiderült, hogy a nyugati befolyás kevésbé ártalmas, mint a keleti. Pedig a modern technológia révén gyakorlatilag bárki által bárhol bármit befolyásolni lehet.
Az életre kelt zűrzavarra épp a politikusok adták áldásukat azzal, hogy semmilyen érdemi kontrollt nem vezettek be a közösségi platformokkal szemben. De hogyan is tehetnék politikai eszközökkel, amikor ezek a struktúrák – miként a Fed, az amerikai jegybank – magánkézben vannak. Ja, hogy közben a háttérből fogják a tulajdonos urak kezét, az már túlmutat egy romániai elnökválasztás anomáliáin.
A romániai helyzet rávilágít arra is, hogy a demokrácia mennyire sebezhető, ha a politikai játszmák a titkosszolgálatokkal való ijesztgetésre és homályos vádakra épülnek. Az USA által támogatott sajtó például „történelmi döntésként” hivatkozik az eseményre, de vajon tényleg ezt jelenti a jövő demokráciája, ahol a világkormány víziója egyértelműen szembeötlő? Nincs kizárva, hogy Romániában kipróbáltak egy már kimunkált technikát – a katonai puccsok mellett –, aminek a szlogenje: addig folyik a szavazás, ameddig az „én eredményem” nem jön össze.
Főleg ezért érdemel kiemelt figyelmet és elsődleges elmélkedést a Georgescu-eset, azzal a megjegyzéssel, hogy a kirekesztően szélsőséges politika – ha valaki ezt képviselné – persze nem támogatandó.
A tanulság pedig az, hogy hasonló kihívás nálunk is felmerülhet.
Vajon felkészültünk hazánkban a külső befolyás és bármiféle technikai támadás elhárítására? Részben igen, mivel léteznek illetékes intézmények és sokat tanulhatunk mások tévedéseiből. De pontosan ismerjük a politikai szereplők valódi szándékait, hátterüket, esetleges rejtett szándékait?
Kemény menet a XXI. század. Szinte egyetlen perc pihenőt sem engedélyez sem a politikusoknak, sem nekünk, választásra jogosult polgároknak. Minden eddiginél nagyobb figyelmet és tisztánlátást követel az egyre extrémebb politikai megoldások felvonultatásának felderítése, majd megfelelő lokalizálása: saját érdekünkben.
A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke
