A szakmai indok hasonlóan egyértelmű: a titkosszolgálati információk titkosak, így nem szolgálhatnak nyílt hivatkozási alapként. Ahhoz, hogy jogi lépéseket lehessen tenni operatív úton szerzett gyanú esetén, az ilyen információkat át kellene adni a nyílt vizsgálatra feljogosított szerveknek, például rendőrségnek vagy ügyészségnek. Akik immáron nyílt eljárásban megvizsgálják, hogy valóban történt-e bármely irányból külföldi befolyás/támadás vagy sem. Ha mondjuk Moszkvából érkezett manipuláció és az technikai volt, a közvélemény tudta nélkül operatív intézkedésekkel ki lehetett volna iktatni. Ezután a második fordulóban a román szavazók „külső” támogatás nélkül dönthettek volna a két jelölt között. Ehelyett maradt a cirkusz, a bizonyíték nélküli vádaskodás és a politikai folyamatok befolyásolása.

A NATO-tagságot megkérdőjelező, illetve az ukrajnai háború lezárását sürgető georgescui kijelentések alapos pánikot váltottak ki a román politikai elitben. Ez odáig fajult, hogy a valóban független Georgescut egy pártok által támogatott „független” jelöltre, konkrétan Nicusor Danra, Bukarest polgármesterére kívánják lecserélni. A cserejelölt aztán megmérkőzhetne a pártok támogatottjával, Elena Lasconival. 

Az életre kelt zűrzavarra épp a politikusok adták áldásukat azzal, hogy semmilyen érdemi kontrollt nem vezettek be a közösségi platformokkal szemben. De hogyan is tehetnék politikai eszközökkel, amikor ezek a struktúrák – miként a Fed, az amerikai jegybank – magánkézben vannak. Ja, hogy közben a háttérből fogják a tulajdonos urak kezét, az már túlmutat egy romániai elnökválasztás anomáliáin.

A romániai helyzet rávilágít arra is, hogy a demokrácia mennyire sebezhető, ha a politikai játszmák a titkosszolgálatokkal való ijesztgetésre és homályos vádakra épülnek. Az USA által támogatott sajtó például „történelmi döntésként” hivatkozik az eseményre, de vajon tényleg ezt jelenti a jövő demokráciája, ahol a világkormány víziója egyértelműen szembeötlő? Nincs kizárva, hogy Romániában kipróbáltak egy már kimunkált technikát – a katonai puccsok mellett –, aminek a szlogenje: addig folyik a szavazás, ameddig az „én eredményem” nem jön össze.

Főleg ezért érdemel kiemelt figyelmet és elsődleges elmélkedést a Georgescu-eset, azzal a megjegyzéssel, hogy a kirekesztően szélsőséges politika – ha valaki ezt képviselné – persze nem támogatandó. 

 Vajon felkészültünk hazánkban a külső befolyás és bármiféle technikai támadás elhárítására? Részben igen, mivel léteznek illetékes intézmények és sokat tanulhatunk mások tévedéseiből. De pontosan ismerjük a politikai szereplők valódi szándékait, hátterüket, esetleges rejtett szándékait?

Kemény menet a XXI. század. Szinte egyetlen perc pihenőt sem engedélyez sem a politikusoknak, sem nekünk, választásra jogosult polgároknak. Minden eddiginél nagyobb figyelmet és tisztánlátást követel az egyre extrémebb politikai megoldások felvonultatásának felderítése, majd megfelelő lokalizálása: saját érdekünkben.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke