Elherdált bizalom

December 16-án szavaztak a Bundestagban Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár saját maga ellen benyújtott bizalmatlansági indítványáról. Nagy meglepetés nem történt a szavazás során:

ahogy várható volt, Scholz kancellár elbukta a bizalmatlansági indítványt, így hivatalosan is megbukott a német kormány. A kormánykoalíció bukásának előzménye, hogy a Christian Lindner vezette liberális FDP november 6-án kilépett a kormányból, ezzel az SPD-re és a Zöldekre zsugorodott kormánykoalíció mögött már nem volt parlamenti többség.

Az egykori kormánypártok egymást vádolták a koalíció bukásával, amely részben igaz: a kormány a realizmus és a válságtűrő képesség hiánya miatt vallott kudarcot.

A bizalmi szavazás olyan parlamenti eljárás, amely során a kormány vagy annak vezetője (például a kancellár) kéri a parlament támogatását munkájának folytatásához. Ha azonban a parlament többsége megvonja a bizalmat, az a kormány bukását eredményezheti, és előre hozott választásokhoz vezethet. Németországban a bizalmi szavazások ritkák, viszont annál jelentősebb politikai fordulópontokat jelölnek. Például 1982-ben Helmut Schmidt kancellár elvesztette a bizalmi szavazást, ami Helmut Kohl hivatalba lépéséhez vezetett. Hasonlóképpen, 2005-ben Gerhard Schröder kancellár szándékosan veszített el egy bizalmi szavazást, hogy előre hozott választásokat kezdeményezzen, melyek után Angela Merkel lett a kancellár.

A bizalmi szavazáson jelen lévő 717 képviselőből 207 képviselő támogatta, 394 elutasította, 116 pedig tartózkodott, tehát a Bundestag megvonta a bizalmat a kancellártól – és következésképp a kormánytól. A kancellár maradásához egyébként 367 szavazatra lett volna szükség. Mivel az SPD–Zöldek-kormány és az uniópártok már megegyeztek az előre hozott választások időpontjáról – 2025. február 23. –, így a mostani szavazás csupán formalitás volt. (Eredetileg 2025. szeptember 28-án rendezték volna a következő szövetségi választásokat Németországban.)

Olaf Scholz tervezett vereséget szenvedett a Bundestagban. És pontosan ez volt a célja: a kormány bukása után minél hamarabb tartsanak előre hozott választásokat, melyen pártja várhatóan második/harmadik helyen végez majd, ezáltal megkerülhetetlenné válik a kormányalakításkor. Scholz a bizalmi szavazás vitájában elmondott beszéde is inkább kampánybeszédként értelmezhető.

Miután a képviselők megvonták a bizalmat a kancellártól és kormányától, Scholz arra fogja kérni Frank-Walter Steinmeier államelnököt, hogy oszlassa fel a Bundestagot, majd írja ki az előre hozott választásokat. Az államelnöknek a Grundgesetz (német alaptörvény) 68. cikkelye szerint erre 21 napja van, a feloszlatást követő hatvan napon belül pedig új választásokat kell tartani. Azonban mivel már november közepe óta biztos a február 23-i időpont, ezért csakúgy, mint a hétfői szavazás, ezek is puszta formalitások. Steinmeier várhatóan december 27-én fogja feloszlatni a parlamentet, valamint kiírni az új szövetségi választást.

A legfrissebb közvélemény-kutatások (december 16.) szerint a politikai erőviszonyok és a választói pártpreferenciák a következők szerint alakulnak:

a konzervatív CDU/CSU pártszövetség 31-32 százalékon áll, míg az Alternatíva Németországért (AfD) 18-19,5 százalékot szerezne, ha most vasárnap tartanák a szövetségi választásokat. Őket követi a leköszönő kancellár, Olaf Scholz szociáldemokrata pártja, az SPD 16 százalék körüli eredménnyel. A bukott kormánykoalíció másik pártja, a Zöldek (11-13 százalék) is bejutnának a törvényhozásba, azonban az FDP-nél mért 4-5 százalék hibahatáron belüli érték, így akár ki is szorulhatnak a Bundestagból.

Itt jegyzendő meg, hogy a parlamentbe jutás küszöbe öt százalék. A tavasszal üstökösként berobbant Sahra Wagenknecht Szövetséget (BSW), amely a júniusi EP- választásokon hat százalékot szerzett, a biztos bejutó, jelenleg 6-8 százalék között mérik a közvélemény-kutatók. A kommunista utódpárt, a Die Linke 2-3 százalékos eredményével biztosan nem lesz része a Bundestagnak az új ciklusban.

Ezzel együtt érdemes megvizsgálni, hogy mennyire megbízhatók a német közvélemény-kutatók előrejelzései. A 2024. júniusi európai parlamenti választások előtt a közvélemény-kutatások vegyes eredményeket mutattak. Bár az AfD növekedését jelezték előre, a párt végül a vártnál alacsonyabb eredményt ért el. A közvélemény-kutatások nem mindig pontosak, ugyanakkor a német közvélemény-kutatók hibahatáron belül mérték a valós szavazási magatartást. Általánosságban elmondható, hogy a német közvélemény-kutató intézetek mindegyike elismert és megbízható forrásnak számít a piacon. Fontos azonban figyelembe venni, hogy egyes intézetek módszertani megközelítései és eredményei eltérhetnek egymástól.

A választási kampány legfőbb témái, melyek leginkább tematizálják a közvéleményt: a migráció kérdése, az ukrajnai háború, illetőleg az ebben vállalt német szerep és az Ukrajnából érkezett menekültek kérdése.

A választások nagy esélyese, Friedrich Merz (CDU) szigorúbb bevándorláspolitikát, ugyanakkor Ukrajna katonai támogatását is zászlajára tűzte a kampányban. Gazdasági szempontból a német versenyképesség helyreállítása, a gazdasági válság leküzdése, a stabil nyugdíjrendszer, a lakhatási válság leküzdése, illetve a minimálbér emelése kerülnek napirendre.

Mindeközben a 47. amerikai elnök közelgő beiktatása is komolyan befolyásolja a szövetségi választásokat, hiszen várhatóan konfliktus alakul majd ki az EU vezető gazdasága és az USA között a vámok kérdésében.

Új év, új kormány a németeknél: mit hoz(hat) 2025 az európai politikában? A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján több koalíciós lehetőség is felmerülhet az előre hozott választások után. A legvalószínűbb a CDU/CSU és az SPD nagykoalíciója, mely esetén a két legnagyobb párt együttműködése stabil többséget biztosíthat. A CDU/CSU és a Zöldek koalíciója szintén lehetséges kombináció, különösen, ha a Zöldek támogatottsága növekszik a következő hónapokban. Láthatjuk azonban, hogy a kampány főbb témáiban jelentős eltérés mutatkozik a CDU/CSU és a Zöldek között, főként a migráció kérdésében. Hárompárti koalíció a CDU/CSU, az SPD és a Zöldek összefogásából alakulhatna, illetve a CDU/CSU, Zöldek és FDP (Jamaica-koalíció) együttműködése is lehetséges, ha az FDP bejut a parlamentbe.

A legstabilabb koalíció a nagykoalíció lenne, hiszen egyedül egyik pártnak sincs esélye az abszolút többség megszerzésére, a második legnagyobb erővel, az AfD-vel való együttműködést pedig mindegyik párt kizárja – a tartományi parlamentekhez hasonlóan. Jelenleg a közvélemény-kutatók valamely kétpárti koalíció létrejöttét prognosztizálják.

Fontos megjegyezni, hogy a koalíciós tárgyalások eredménye a választási eredményektől és a pártok közötti kompromisszumkészségtől függ.

Csak remélhetjük, hogy Németországban minden politikai szereplő érzi a helyzet súlyosságát és nem odázzák majd el a kormányalakítást hosszadalmas egyezkedésekkel, mint a szomszédos Ausztriában. Egy biztos:

Magyarország érdeke, hogy egy stabil német kormány alakuljon, amely képes fellépni az illegális migrációval szemben, sürgeti az orosz–ukrán konfliktus mielőbbi lezárását és növelni kívánja gazdasági versenyképességét,

ami igen nagy hatással van a kelet-közép-európai régió országaira.

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetközi kommunikációs koordinátora