idezojelek

Sakkjátszma Ausztriában

Kimarad a győztes Osztrák Szabadságpárt az új koalíciós kormányból.

Györkös Enikő avatarja
Györkös Enikő
Cikk kép: undefined

A szeptember végi osztrák szövetségi választások után Ausztriának továbbra sem alakult meg az új kormánya. Emlékeztetőül: az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) szerezte a legtöbb szavazatot a szeptember 29-i választások alkalmával, mintegy 13 százalékpontos növekedést produkálva a legutóbbi választási eredményükhöz képest – csaknem harminc százalékot értek el, ezzel megelőzték a konzervatív Osztrák Néppártot (ÖVP), amely a szavazatok csupán 26,5 százalékát kapta. Az idei választási „szuperév” Ausztriában: 

a tartományi választásokon is az FPÖ számít az abszolút favoritnak. Október 13-án a vorarlbergi tartományi parlament megválasztásakor ez bizonyosságot is nyert, legközelebb pedig – most vasárnap – Stájerországban tartanak választásokat, ahol hasonló forgatókönyv várható.

Az osztrák Nemzeti Tanácsban összesen 183 mandátum szerezhető meg, és legalább 92 szükséges a kormányalakításhoz. Itt jegyzendő meg, hogy a Bruno Kreisky vezette Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) óta senkinek nem sikerült önállóan kormányt alakítania, így Ausztriában 1983 óta „normális” állapotnak számít a választások utáni koalíciós kényszer.

De mitől is válik ezúttal Ausztriában sakkjátszmává a kormányalakítás? Hagyományosan a szövetségi elnök bízza meg a választáson legtöbb szavazatot szerzett pártot a kormányalakítással, azonban ez nincs rögzítve az osztrák alkotmányban. 

Amennyiben tehát a szövetségi elnök úgy ítéli meg, hogy a második helyezett hosszú távon biztosabb koalíciós kormányt képes kialakítani az első helyezettnél, úgy őket is megbízhatja a kormányalakítással. Ennek eredményeképpen Ausztriában sikerült demokratikus mázzal leönteni és legitimálni az FPÖ – voltaképp bármely első helyen végzett, azonban a többi által elutasított párt – kizárását a kormányból.

Bár a koalíciós tárgyalások már a választás másnapján elkezdődtek, a pártok közötti egyezkedés a szokásosnál is bonyolultabb és időigényesebb, melynek legfőbb oka az, hogy az Osztrák Szabadságpárttal semelyik parlamentbe jutott párt nem hajlandó együttműködni. A patthelyzetet feloldandó Alexander Van der Bellen szövetségi elnök október 22-én felkérte az Osztrák Néppártot a kormányalakításra, így jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a második helyen végzett ÖVP került döntő pozícióba, kiütve ezzel a szabadságpártot a játszmából. Kérdés, Van der Bellen döntése mennyire borzolja fel a kedélyeket Ausztriában. Egyesek szerint az elnöknek éppen a formaság kedvéért az FPÖ vezetőjét kellett volna megbíznia a kormányalakítással. Van der Bellen azonban úgy vélte, ezen lépését mindenki átlátta volna, így fölösleges időhúzásnak ítélte meg azt. Vajon a viharos közhangulat hosszú távon egyértelműen a szabadságpárt malmára hajtja a vizet? És valóban életképesebb lehet-e az egyetértésnél a politikai és társadalmi témák mentén egy szükségszerű egyezség, ahol a felek érték- és érdekközössége különbözik?

Bárhogy is: 

a koalíciós egyeztetések már az FPÖ nélkül zajlanak tovább, miután Karl Nehammer, az ÖVP kancellárjelöltje bejelentette, hogy kizárólag a harmadik helyen végzett szociáldemokratákkal hajlandó tárgyalni – és az SPÖ sem hajlandó összeállni a szabadságpárttal. Mind a két párt arra hivatkozik, hogy a demokrácia és a jogállamiság védelmében utasítják el az FPÖ-vel, de valójában annak kancellárjelöltjével, Herbert Kickllel a közös kormányzás lehetőségét.

Amit Ausztriában még mindig nagykoalíciónak szokás nevezni (a néppárt és a szocdemek együttműködése), az ebben a formában már nem létezik. A szeptember végi választáson a konzervatívok (ÖVP) és a szociál­demokraták (SPÖ) némileg meglepő módon ismét együtt szereztek többséget. 

Először fordult elő azonban, hogy a két párt nem az első két helyen végzett, hanem csak a második és harmadik legerősebb erő lett. A néppárt és a szocdemek mandátumaránya közösen épp hogy eléri a parlamenti többség küszöbét, így még egy párttal szövetségre kellene lépniük. Ez a párt a mai forgatókönyv szerint a liberális NEOS lesz, ily módon valószínűleg először kormányozhat Ausztriában hárompárti szövetség.

 Ezt a három párt vezetői november 18-án erősítették meg a sajtó képviselői­nek. – Egy széles centrista szövetség biztosíthatja azt a stabilitást, amelyre Ausztriának most sürgősen szüksége van – mondta Karl Nehammer kancellár és ÖVP-elnök. A „cukorkakoalíció” elnevezés a pártok türkiz (ÖVP), piros (SPÖ) és rózsaszín (NEOS) színeiből ered.

Ezen a ponton felmerülhet bennünk a kérdés: mi is igazából az Osztrák Néppárt érdeke rövid, illetve hosszú távon? Rövid távon nyilván az, hogy az ő irányításukkal jöhessen létre az új kormány, míg hosszú távon egy céljuk van: a hatalom megtartása. Ezt pedig úgy tudják a legkönnyebben elérni, ha kormányon maradnak – bármi áron. Márpedig az ÖVP csaknem negyven éve, 1986 óta a kormánykoalíció tagja valamilyen formában. Egy tehát biztos: 

az Osztrák Néppárt 2029-ben is kormánypárt kíván lenni – és nagy valószínűséggel az is lesz. A legrosszabb forgatókönyv szerint kvázi csendestársként, a választásokon második vagy harmadik helyről jutnak majd kormányzó szerepbe. Az ÖVP kiváló stratégiát alkotott a nyolcvanas évek derekán, mely máig királycsináló szerepben tartja őket.

Még egy tényt biztosra vehetünk: Ausztria populista pártja jelenleg taktikai előnyben van. 

A szabadságpárt megnyerte a választást, és azóta is folyamatosan erősödik, miközben a jobboldali szavazók úgy érzik, hogy kirekesztették őket a politikai döntéshozatalból, amely végső soron még inkább a párthoz köti majd őket.

 Erre természetesen a párt nap mint nap ráerősít ezt alátámasztó kommunikációjával. Az FPÖ retorikája tökéletesen alkalmazkodott az ÖVP alakította helyzethez, s magát játszi könnyedséggel az áldozat szerepében tüntetheti fel. Mindazonáltal a politikai kommunikációban ellenzékből is tovább vihetők a párt legfőbb témái, mint például a tömeges illegális migráció kérdése vagy az ukrajnai háború ügye. A pártvezetésben nem várható lényeges változás, hiszen az FPÖ Kickl érdekében lemondott a kormányalakítás lehetőségéről, és továbbra is teljes mellszélességgel áll a pártvezető mögött.

Mindent összevetve a választásokon győztes párt ellenzéki szerepre készülhet a következő öt évben. Ugyan a szabadságpárti Walter Rosenkranzot a Nemzeti Tanács elnökévé választották, amely formálisan a második legmagasabb állami tisztség, azonban az FPÖ ezzel igen csekély befolyást szerzett a napi politikai döntéshozatalra. 

Rosenkranz október 31-én első külföldi vendégként Orbán Viktor magyar miniszterelnököt fogadta. A találkozó szimbolikája egyértelmű: a jobboldali frakció Ausztriában erősebb, mint valaha.

Milyen hatással lesz/lehet az alakuló osztrák kormánykoalíció a nagy múltra visszatekintő osztrák–magyar kapcsolatokra? Legjobb esetben is csupán reménykedhetünk, hogy a bilaterális viszony nem romlik a 2014-es ellenséges szintig, és legalább egyes ügyek mentén folytatódhat az együttműködés.

Mindemellett szinte borítékolható, hogy a készülődő hárompárti koalíció együttműködése nem lesz vitáktól mentes, s az is kérdéses, hogy kitölti-e az ötéves ciklust. Az FPÖ pedig szükség esetén még néhány évig ellenzékben maradhat. Lehetséges tehát, hogy a szabadságpárt adott sakk-mattot az egész osztrák pártrendszernek?

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetközi kommunikációs koordinátora

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Zarándokok szabadsága

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Tőkés László ismét célkeresztben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.