A távozó demokraták nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, vagy kihelyezett „majorságukban”, Ukrajnában kezdtek bosszúhadjáratba a novemberi, történelmi bukásukat követően, hanem, a megválasztott amerikai elnökkel erős szövetségben lévő, jobboldali magyar kormányzattal is éreztetik kétségbeesett dühüket.
A demokrata-globalista vezetés nem elégszik azzal, hogy a bukott, ezért csak ügyvezető elnök, Joe Biden a már csak formális hatalmával visszaélve, saját fiát elnöki kegyelemmel mossa ki a súlyos, nemzetközi korrupciós ügyből. Ezt azzal tetézik, hogy egy másik ország főminiszterét igyekszik bemocskolni korrupciós vádakkal. „Mindig vádold a másikat azzal, amit te követsz el.” Ismerős, nem?
A kétségbeesett bosszúállás legújabb megnyilvánulása a miniszterelnök kabinetirodáját vezető miniszter szankciós listára helyezése. Mindezt azok után, hogy a bukott demokrata rezsim lelepleződött: kiderült, hogy egy szuverén ország választását szerették volna befolyásolni.
A bukott amerikai globalisták egy olyan „eljárás” végén tették meg ezt a rendkívül barátságtalan lépést, amelynek hátteréről eddig csak üres vádaskodások kerültek napvilágra. Semmi konkrétum. Ez egy kicsit olyan, mint a brüsszeli jogállamisági eljárás. Hiába, a globalisták mindenhol egyformák.
A távozó Pressman úr persze teljes mellszélességgel kiállt a miniszter elleni – koncepciós – eljárás mellett, és „nagyon súlyos” ügyről beszélt sajtótájékoztatójában. Csak azt nem mondta el Pressman úr, hogy ha tudomása volt ezekről az állítólagos „súlyos ügyekről”, akkor miért nem tett az elmúlt négy évben feljelentést? Lett volna ideje, lehetősége bőven.
Igaz, sokkal egyszerűbb az indokolás nélküli megbélyegzés.
A Rogán Antal elleni „eljárás” megalapozottságáról többet tudhatunk meg a Transparency International elnökének nyilatkozatából. Ligeti Miklós nem vádolható az Orbán-kormány iránti elfogultsággal, de még ő is elmondta, hogy ez egy politikai döntésp”, majd így folytatta: „Ez nem igazságügyi eljárás, itt nincsenek olyan kiszámítható garanciák, mint egy büntetőeljárásban, ahol világos a folyamat a vádemeléstől a bíróságig […] nem kötelesek az Egyesült Államok hatóságai a büntetőeljárásban szokásoshoz mérhető alaposságú bizonyítási eljárásra.”
Vagyis nincsenek kiszámítható garanciák, előre meghatározott eljárásrend, és az sem kell, hogy megfelelően bebizonyítsák a szankciós listára kerülés indokát. Láthatóan nem várhatjuk el a demokrácia és a jogállamiság legfőbb csendőreitől, hogy legalább a látszatára adjanak a demokráciának. Ezt a magyar nyelv önbíráskodásnak és ököljognak nevezi, és a magyar törvények büntetik.
Azon sem lepődünk meg, hogy mindezek ellenére a baloldali sajtó két napja úgy állítja be a döntést, mintha legalább a Hágai Nemzetközi Bíróság marasztalta volna el a minisztert.
Na és menjünk vissza a kiindulópontra. Nem furcsa, hogy épp a demokraták bukása után, az Orbán-barát amerikai elnök beiktatása előtt történik egy ilyen barátságtalan lépés? Érdekes az is, hogy a globlalisták zsoldjában álló média pillanatokon belül videók, interjúk és cikkek tucatjával játssza fel a történetet. Vajon minden videót és cikket egy nap alatt készítettek el?
Nehezen hinném el.
Egy jó hír azonban van. Elkerülhetetlenül közeleg január 20-a.
Már csak 11 nap.
A szerző a Századvég vezető elemzője
