Magyarok, lengyelek nem hagyják cserben egymást

Magyarország nemrég politikai menedékjogot adott Marcin Romanowskinak, aki a Jog és Igazságosság párt színeiben az előző lengyel kormány igazságügyi miniszter-helyettese volt. Az európai körözés alatt álló Romanowskit a Tusk-kormány jóindulatát élvező lengyel ügyészség tizenegyféle bűncselekménnyel vádolja.

Romanowski egykor – az ügyészség szerint − közpénzekkel való visszaéléseket követett el, és ha ilyesmit tett, akkor büntetést érdemel, csakhogy jó okunk van azt feltételezni, hogy itt politikai indíttatású boszorkányüldözésről van szó. Okunk van ezt feltételezni, mert jól emlékszünk, hogy a Donald Tusk vezette új lengyel kormány − mindössze egy évvel ezelőtt − miként viszonyult a jogállamisághoz.

Akkor a brüsszeli támogatással hatalomra került balliberális kormány rárontott a közszolgálati televízióra, a rádióra és az állami hírügynökségre. A lengyel kulturális és örökségvédelmi miniszter első intézkedéseinek egyike volt, hogy leváltotta ezen intézmények vezérigazgatóit, és új felügyelőtanácsokat állított fel.

A média drasztikus átalakítását a hatalom nemcsak rendeletekkel, hanem fizikai erővel is igyekezett elősegíteni. A közszolgálati televízió épületébe erős testalkatú férfiakat küldtek, akik a nemkívánatos munkatársakat eltávolították a munkahelyükről. Ám ennél is durvább lépés volt, hogy Tusk rendőrei a lengyel köztársasági elnök által kegyelemben részesített politikusokat tartóztattak le az elnöki palotában. Nos, ez a kormányzat szeretné bíróság elé állíttatni Marcin Romanowskit, aki – nyilatkozata szerint – inkább magyar földön védekezne azokkal a vádakkal szemben, amelyeket alaptalanoknak tart.

A menedékjog miatt Andrzej Szejna, a magyarbarátságtól mentes baloldali lengyel kormány külügyminiszter-helyettese azt állította, hogy kormánya szerint Magyarország uniós alapelvet sértett, mert semmibe veszi a tagállamok kölcsönös tiszteletben tartásának elvét. A magyar kormány nem vitatja az európai elfogatóparancs jogérvényét, de ezt az ügyet másként látja, mint a lengyel külügyminisztérium. Mifelénk sokan látjuk úgy, hogy Romanowski odahaza nem részesülne tisztességes elbánásban, s ezt a feltételezést nagyban erősítik a Tusk-kormány jogtalan intézkedései. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter mindenesetre kijelentette, hogy a magyar lépés összhangban van a magyar és az uniós jogszabályokkal, a lengyel kormány viszont az Európai Unió Bírósága előtt akar érvényt szerezni vélt igazának.

Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság (EB) természetesen nyomban Tusk elvtársék mellé állt. A Brussels Signal máris közölte, ha Magyarország nem tesz eleget a lengyelek által kiadott nemzetközi elfogatóparancsnak, akkor szankciókkal és jogi lépésekkel kell szembenéznie. Az EB ultimátuma hatvan napot adott Marcin Romanowski kiadására.

Nem szeretnék párhuzamot vonni a mai és a második világháborús időszak politikai viszonyai között, de óhatatlanul eszembe jut, hogy akkor a korábbi, 1920-as kényszerbéke nyomán egy kényszerszövetség állított minket a hitleri Németország oldalára. Politikai érdekellentétek miatt nem állhattunk azonos oldalon a lengyelekkel, de nem felejtettük el sok évszázados történelmi barátságunkat. És ennek kézzelfogható bizonyságát adtuk 1939 szeptemberétől, amikor a Lengyelországot két oldalról támadó náci és szovjet túlerő elől menekülő lengyeleknek – civileknek és katonáknak – adtunk menedéket. A hazánkba irányuló menekülést nagyban elősegítette, hogy 1939 márciusában, Kárpátalja visszacsatolásával ismét lett közös határunk a lengyelekkel. Horthy Miklós kormányzó akkor egy beszédében kijelentette: „Az igaz barátság törvénye köt össze bennünket Lengyelországgal, mely évszázados megszakítás után újból a szomszédunk lett.”

Igen, a lengyel–magyar barátság gyakran felülírta a politikai szempontokat, és jó lenne, ha ezek a hagyományok ma is élnének. A németek akkoriban is igyekeztek szítani a feszültséget lengyelek és magyarok között, de a magyar kormány nem engedett a nyomásnak és határozottan kiállt a régi barátok mellett.

Marcin Romanowski Budapesten a Polsat Newsnak adott interjújában elmondta, hogy az európai menekültjogi szabályoknak megfelelően kért védelmet Magyarországon. Ügyét politikai hajszának tartja. Nem szeretne különleges bánásmódot, mindössze független és tisztességes igazságszolgáltatásra tart igényt. Úgy vélte, erre ma nincs lehetősége Lengyelországban. „Nem számíthatok tisztességes bírósági eljárásra, amíg az ügyészség vezetői és a bírók nem a jogi normák szerint végzik munkájukat” – jelentette ki.