Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság (EB) természetesen nyomban Tusk elvtársék mellé állt. A Brussels Signal máris közölte, ha Magyarország nem tesz eleget a lengyelek által kiadott nemzetközi elfogatóparancsnak, akkor szankciókkal és jogi lépésekkel kell szembenéznie. Az EB ultimátuma hatvan napot adott Marcin Romanowski kiadására.

Nem szeretnék párhuzamot vonni a mai és a második világháborús időszak politikai viszonyai között, de óhatatlanul eszembe jut, hogy akkor a korábbi, 1920-as kényszerbéke nyomán egy kényszerszövetség állított minket a hitleri Németország oldalára. Politikai érdekellentétek miatt nem állhattunk azonos oldalon a lengyelekkel, de nem felejtettük el sok évszázados történelmi barátságunkat. És ennek kézzelfogható bizonyságát adtuk 1939 szeptemberétől, amikor a Lengyelországot két oldalról támadó náci és szovjet túlerő elől menekülő lengyeleknek – civileknek és katonáknak – adtunk menedéket. A hazánkba irányuló menekülést nagyban elősegítette, hogy 1939 márciusában, Kárpátalja visszacsatolásával ismét lett közös határunk a lengyelekkel. Horthy Miklós kormányzó akkor egy beszédében kijelentette: „Az igaz barátság törvénye köt össze bennünket Lengyelországgal, mely évszázados megszakítás után újból a szomszédunk lett.” 

Marcin Romanowski Budapesten a Polsat Newsnak adott interjújában elmondta, hogy az európai menekültjogi szabályoknak megfelelően kért védelmet Magyarországon. Ügyét politikai hajszának tartja. Nem szeretne különleges bánásmódot, mind­össze független és tisztességes igazságszolgáltatásra tart igényt. Úgy vélte, erre ma nincs lehetősége Lengyelországban. „Nem számíthatok tisztességes bírósági eljárásra, amíg az ügyészség vezetői és a bírók nem a jogi normák szerint végzik munkájukat” – jelentette ki.

A lengyel politikus harcolni fog az igazáért. Nekünk pedig kötelességünk segíteni őt, mert a barátok nem hagyják cserben egymást.

A szerző író, újságíró