Február 14-én éjszaka dróntámadás érte a csernobili atomerőmű 4. blokkjának betonszarkofágját. Zelenszkij ukrán elnök az X-en közzétett nyilatkozatában természetesen az oroszokat vádolta az agresszív cselekménnyel, amit az oroszok tagadnak. Mivel egyik oldalon sem áll módunkban a harci drónok célmeghatározását és indítását ellenőrizni, ezért csak a magunk feltételezéseire és következtetéseire hagyatkozhatunk. Zelenszkij egyből tudta, hogy oroszok az elkövetők. Azt is tudta, hogy a sérült erőmű sugárvédő szarkofágját annak idején Ukrajna nemzetközi összefogással építette, nevezetesen „Európa országai”, továbbá Amerika és sokan mások segítségével. Csupa olyan ország vett részt a munkában, amelyek elkötelezettek az emberiség valódi biztonsága mellett.
Mi történt a biztonság mellett elkötelezett országok közös létesítményével? A gonosz oroszok – akik a felsorolás alapján talán nem betonoztak – megtámadták a szarkofágot, és ezzel az egész világ számára nyilvánvalóvá tették, hogy ellenségei a biztonságnak. Miként az ukrán elnök fogalmazott:
Az egyetlen ország a világon, amely megtámad ilyen helyszíneket, megszállja az atomerőműveket, és tekintet nélkül a következményekre háborút folytat, az ma Oroszország. Ez terrorfenyegetés az egész világra nézve.
Ezt az állítást Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő nyomban cáfolta. Újabb ukrán provokációról beszélt, és kijelentette, hogy az efféle módszereket éppen a kijevi rezsim kedveli.
Szó sincs arról, hogy nukleáris infrastruktúrát, a nukleáris energiával kapcsolatos infrastruktúrát támadtunk volna. Ezért minden olyan állítás, ami erről szól, nem felel meg a valóságnak
– tette hozzá.
A riasztó történet elgondolkodtató mozzanata Zelenszkijnek az a kijelentése, amely szerint a támadás azt bizonyítja, hogy Putyin orosz elnök nem tárgyalásokra készül, hanem arra, hogy továbbra is megtévessze a világot. Ezen a ponton bárki úgy vélheti, hogy az ukrán elnök aggódik a béketárgyalások megtorpedózása, netán késedelme miatt, pedig Donald Trump és Vlagyimir Putyin legutóbbi, kilencvenperces telefonbeszélgetése bizonyára nagy lépés volt a békepipa elszívása felé.
Vagyis a történet értelmezhető úgy is, hogy Zelenszkij a béke barátja, Putyin viszont a békekötés ellensége. Kár, hogy ezen a ponton eszünkbe jut, mi mindent tett Orbán Viktorral szemben Zelenszkij, valahányszor a magyar miniszterelnök szorgalmazni merészelte a tűzszünetet és a békét. De jól emlékszünk arra is, hogy ezt az erőműves jelenetet az (eredetileg komikus) ukrán elnök egyszer már előadta.
2022 novemberében, a zaporizzsjai atomerőmű megtámadása miatt bontakozott ki szópárbaj az ukránok és az oroszok között. Az erőmű környékén akkor lövedékek csapódtak be, mire Zelenszkij megpróbálta elhitetni a világgal, hogy az erőművet maguk az oroszok lövik. Az ukrán elnököt nem zavarta az a körülmény, hogy az erőmű már az oroszok kezén volt, ezért nekik nagyon nem állt érdekükben a rongálás. Az oroszok szerint az ukránok egy oroszoknak tulajdonított, kisebb méretű atomkatasztrófát szerettek volna előidézni, hogy azután nukleáris terrorizmussal vádolhassák a gyűlölt ellenséget.
Az ukrán elnök politikáját sajnos régóta jellemzi egyfajta kamikazementalitás, amely nem számol a következményekkel. Ez a politikai magatartás sokáig élvezte a demokrata irányítású Egyesült Államok és a balliberális béklyóban vergődő Brüsszel támogatását.
Az ukrán elnök goromba bírálataiból nekünk is kijutott, pedig Magyarország hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy segítsen a nehéz helyzetben lévő Ukrajnán. Több millió ukrán menekültet láttunk el, sokakat segítettünk letelepedéshez vagy továbbutazáshoz, és rendszeresen küldünk Ukrajnába segélyszállítmányokat. Cserében az ukrán elnök nem sok hálát mutatott, sőt gyakran bírálta Orbán Viktort, amiért szorgalmazta a háború befejezését, a békekötést.
Donald Trump színre lépésével a világpolitikában gyökeres fordulat várható. A békepárti amerikai elnök, pontosabban a két katonai szuperhatalom új irányt szabhat a globális folyamatoknak. Elkövetkezik a béketárgyalások időszaka, amelyek során Zelenszkij szerepe leértékelődik, s ezt feltehetően ő is érzi. Nagy szüksége van hát olyan színészi alakításokra,
amelyek ráirányítják a rivaldafényt. Mivel tehetséges, ez menni fog neki. Mert nagy tehetségre vall, amikor valaki – egyik napról a másikra − a háború elszánt támogatójából a béke elkötelezett barátjává válik.
A szerző író, újságíró
