Szintén a kutatás adatai szerint az első generációs bevándorlók közül 6,1 millióan 2013 óta érkeztek Németországba, nemzetiségüket tekintve pedig főként Szíriából (tizenhat százalék), Romániából és Lengyelországból. Az ukrán közösség ugyanennek a halmaznak az öt százalékát alkotja. Átlagéletkoruk 29,9 év – csak hogy legyen összehasonlítási alap, a nem bevándorló-hátterű lakosság átlagéletkora 47 év –, ötvenhárom százalékuk pedig férfi. A leggyakoribb indok, amiért az országba érkeztek, az a menedékjog megszerzése volt.

Most már, hogy ezt tudjuk, érdemes annak is utánajárni, hogy 

És természetesen ezen a ponton érdemes idézni a Német Szövetségi Bűnügyi hivatal tavalyi adataiból is, amely szerint 2016 óta soha nem látott mértékben emelkedett a lopások és erőszakos bűncselekmények száma. Szintén érdekes információ, hogy 2022-höz képest, tehát egy év leforgása alatt a német állampolgárságú bűnelkövetők száma egy, a bevándorló hátterűeké majdnem tizennyolc százalékkal (!) emelkedett. Egyébiránt 2023-ban csaknem hatmillió bűncselekményt regisztráltak a német hatóságok, ami 5,5 százalékos emelkedést jelent egy év alatt. 

Az adatok berlini bemutatásakor a CDU egyik politikusa, Michael Stübgen – aki egyébként a brandenburgi belügyminiszter – arról beszélt, hogy a határokon belül élő migránsok átlagon felüli mértékben követnek el bűncselekményeket, amivel kapcsolatban komoly felelősség nyomja a német politikusok vállát, az országuk jövője függ ugyanis attól, hogyan tudnak bánni az ott élőkkel.

A statisztika rengeteg aspektusból vizsgálja a bevándorló-hátterű bűnelkövetőket, a terrorcselekményekre és az egész Európát megrázó merényletekre pedig még ki sem tér. Nem árt azt sem hansgúlyozni, hogy ezek 2023-as adatok, tehát az arányok és a bűncselekmények száma nagy valószínűséggel azóta is emelkedett. Így él ma, ilyen társadalmi viszonyok között Németország.

És ha mindezek tudatában repülünk az időben vissza egészen szerdáig, talán a józan ész mércéjével mérve egy cseppet sem felháborító az a határozat, amit a Bundestag megszavazott. Nem mond ki egyébként sem többet, sem kevesebbet annál, mint amit Magyarország és Orbán Viktor már 2015-ben egyértelműen kimondott: legális papírok nélkül nem lépheti át senki az országhatárt. Itt tartottunk tehát szerdán.

Aztán elérkezett a péntek. A német parlament ismét összeült, hogy szavazzanak a javaslatról, azonban az ülés majdhogynem botrányba fulladt. Leginkább Friedrich Merz beszéde alatt, amit végigfütyültek azok a képviselők, akik még mindig úgy gondolják, hogy a befogadó szemlélet márpedig mindenkinek jó lesz. 

Nem tudom, más milyen konzekvenciákat von le ebből, nekem több gondolatom is van. Az első, hogy a német politikusok többsége beláthatatlanul messze került az átlag német állampolgárok problémáitól. Egy ilyen statisztikákkal rendelkező ország, amelyiknek a lakossága az elmúlt tíz évben gyakorlatilag kicserélődött, de legalábbis jelentősen átalakult, másfajta hozzáállást, legfőképpen határozott józanságot követelne meg azoktól, akik irányítják azt. Minden ötödik ember Németországban ugyanis bevándorló-hátterű. Más kultúrából érkezett, a többségük ismeretlen szándékkal, és kicsi a valószínűsége annak, hogy egy-két renitenst leszámítva mindegyikük agysebész és atomfizikus lesz, öregbítve ezzel Németország tudományos világbeli pozícióját. Melyik az a felelős politikus, aki ennek tudatában nyugodtan hajtja álomra a fejét esténként, miután mindennek elhordta Európa felelős vezetőit, akik józanul cselekszenek?

Visszatérve az írás elejére, 

Sőt, 2025-re elértünk oda, hogy az Iszlám Államot sejtetni egy bombatámadás mögött négy ország életét és iskoláit béníthatja le és tarthatja sakkban. Orbán Viktor azt mondta, ma magyarként biztonságban lenni Európában azt jelenti, hogy nálunk „csak” fenyegetőznek a terrorcselekménnyel, és nem elkövetik azt. Szomorú igazság ez Európára nézve.