A magyar lakosság nyolcvan százaléka vélte úgy az elmúlt év végén, hogy rossz irányba haladnak a dolgok az országban. Sovány vigasz, de máshol sem sokkal jobb kortársaink közérzete, a franciáknál kilencven százalék mondta azt, hogy minden rossz, a világátlag pedig hatvanhárom százalék. A magam részéről egyébként röhejesnek tartom az ilyen felméréseket, amelyek sem az okát, sem a megfontoltságát nem vizsgálja a válaszoknak.
Sokkal izgalmasabb lenne például, ha tudományos eszközökkel feltárná egy hozzáértő tudóscsoport, milyen károkat okoz a társadalom egészében a „tudományos mindenszarizmus”, vagyis a tartós sikertelenségtől frusztrált ellenzéki pártok azon kommunikációs technikája, amivel azt próbálják folyamatosan elhitetni, hogy itt minden rossz, minden összeomlóban, itt nem lehet élni.
Miközben egyetlen parkolóban sincs hely, minden bevásárlóközpontban tömött bevásárlókocsikat tolnak az emberek, ismerősöm pedig január végén már nem talált helyet a wellness-szállodákban Valentin-napra.
A magyar lakosság megtakarításai soha nem látott mértékben nőttek az utóbbi időben, és a béke esélyeinek megnövekedése magával hozta a fogyasztási kedv helyreálltát is. Felmerül a kérdés, miért hisznek többen az ellenzék károgásának, mint a saját szemüknek?
Általában az egészségügy és az oktatás helyzete a legalkalmasabb arra, hogy a káoszhuszárok ezen keresztül terjesszék saját rossz közérzetüket. Az egészségügy különösen, hiszen aki azzal kapcsolatba kerül, eleve nincs jól. Aki szeretné megtudni, miért fáj, és gyorsan szeretne meggyógyulni, annak minden várólista hosszú, minden figyelem, ami nem rá irányul, embertelen, és minden pénz, amit nem rá költenek, az lopott. Hiába tehát az utóbbi időkben a felújításra és modern eszközök beszerzésére elköltött több ezermilliárd forint, hiába a látványos béremelés az orvosok, ápolók körében, mindig akad egy lehullott vakolat, valahol hiányzik még a légkondicionáló, és előfordul, hogy pár hónapot várni kell egy beavatkozásra. Könnyű tehát az életét féltő beteg emberrel elhitetni, szorongásaiért is Orbán és a kormány a felelős. Az iskolákba pedig szemünk fénye, a gyermekünk jár, ott is csupaszabb minden idegszálunk, amit borzolni lehet.
Nem véletlen, hogy az utóbbi időszak bombafenyegetéseit az oktatási intézmények kapták. Hiszen az elmaradt dolgozatnak, váratlan szünetnek a tanulók még örülhetnek is, de a szülők, nagyszülők azonnal eldobnak mindent, és rohannak csemetéik megsegítésére. Nyilván nem érdekli őket, mekkora kárt okoz a kieső munkaidő, nekik mindennél fontosabb a megnyugtató ölelés. Így lehet egy szempillantás alatt megbontani a rendet, destabilizálni egy országot. Mondjuk ki bátran, csak egy fokkal enyhébb bűn, amikor diákokat rángatnak ki politikai tüntetésekre, amikor megpróbálják elhitetni, hogy minden rossz, ami a közoktatásban zajlik. Nagyon vigyázzunk azokkal, akik azzal vádolják a kormányt, hogy szándékosan zülleszti le az oktatás színvonalát, mert gondolkodni képtelen alattvalókat akar magának kinevelni! Mert aki ilyet mond, az alig várja, hogy lehetősége legyen ezt tenni.
