Nem véletlen, hogy az utóbbi időszak bombafenyegetéseit az oktatási intézmények kapták. Hiszen az elmaradt dolgozatnak, váratlan szünetnek a tanulók még örülhetnek is, de a szülők, nagyszülők azonnal eldobnak mindent, és rohannak csemetéik megsegítésére. Nyilván nem érdekli őket, mekkora kárt okoz a kieső munkaidő, nekik mindennél fontosabb a megnyugtató ölelés. Így lehet egy szempillantás alatt megbontani a rendet, destabilizálni egy országot. Mondjuk ki bátran, csak egy fokkal enyhébb bűn, amikor diákokat rángatnak ki politikai tüntetésekre, amikor megpróbálják elhitetni, hogy minden rossz, ami a közoktatásban zajlik. Nagyon vigyázzunk azokkal, akik azzal vádolják a kormányt, hogy szándékosan zülleszti le az oktatás színvonalát, mert gondolkodni képtelen alattvalókat akar magának kinevelni! Mert aki ilyet mond, az alig várja, hogy lehetősége legyen ezt tenni.

A fentieken kívül még egy ordas hazugságot használ a balliberális ellenzék az elkeseredettség és reménytelenség terjesztésére. Ez úgy hangzik, hogy ezt az országot szétlopták, itt az uniós forrásokat a haverok zsebébe tömködik, ezért nem jut a választópolgárok jobb életére már semmi. 

Úgy persze könnyű zavart kelteni, ha lopásnak minősítjük a közbeszerzési eljárásokon győztes indulók nyereségét. Ha pedig a pályázó látta már közelről Orbán Viktort, az ellenzék szerint el sem szabad indulnia semmilyen közpénzért folyó eljárásban, a legjobb, ha önként börtönbe vonul.

Ha mindezt összerázzuk, akkor iszonyatosan sötét képet láthatunk a szemünk elé kényszerített politikai kaleidoszkópban. Képzeljünk csak el egy szétlopott, kizsigerelt országot, ahol a csókos haverokon kívül senkinek nem jut semmi, az egészségügy összeomlott, félévet kell várni egy életmentő műtétre, a gyerekein­ket nem tanítják, hanem szándékosan elhülyítik, a főnök egy barom, még a kutya is megdöglött, a szomszéd meg szebb autót vett, mint az enyém. Borzalom. Itt nem lehet élni, innen csak elmenni lehet. Így már érthetőbb az idézett felmérésből tükröződő össztársadalmi elkeseredettség, de továbbra sincs válasz arra, miért hisznek sokan inkább a károgóknak, mint a saját szemüknek.

Bármilyen furcsa, az ok az irigység. Pontosabban a mások irigységének következményei­től bennünk lévő félelem. Ha egy-két magyar összehajol, szinte kötelező mindenre panaszkodni. Senki nem tud őszintén lelkesedve az örömeiről, sikereiről beszámolni, mert azzal olyan mértékű sárga irigységet tudna kiváltani társaiból, amit azok agressziónak érzékelnének, és mindenki fél attól, hogy az agresszió agressziót szülve megtorlást eredményez. Az elmúlt évtizedben sikeresen alakították úgy a posztkommunisták a közhangulatot, hogy aki sikeres, az NER-lovag, tehát nyilvánva­lóan lop, aki pedig annak ellenére jól érzi magát, hogy nincs meg mindene, az orránál fogva vezetett fideszes birka, aki bárgyún követi a vezér­ürü kolompját.

Mondják ezt azok, akik orruknál fogva vezetett, eddig összefogáspárti, manapság pedig tiszás birkák, és nem elég, hogy bárgyún követik az összevissza hazudozó vezérürü repedtfazék hangú búbánatos kolompját, még rettenetesen rosszul is érzik magukat közben. Egyetlen reménységük, hogy az ő zsebmessiásuk elzavarja a másik tábor vezetőjét. Ám ha megkérdezzük tőlük, hogy másnap mi lesz, semmit nem tudnak válaszolni. Legfeljebb Gyurcsány Ferencet idézhetnék, aki annyit mondott, mi lesz, ha az összefogás kerekedik felül a nemzeti kormányon: káosz. A minap pártelnöki posztján megerősített örök vesztes politikus ritka őszinte pillanata volt ez, és mivel a Tisza programját ugyanazok írják, mint akik eddig a szanaszét hullott balliberális ellenzék visszatérését akarták programpontokba szedni, borítékolható, hogy érdemi válasz továbbra sincs a hogyan tovább kérdésre.

Nem véletlen, hogy egyre többen böfögik föl újra az ellenzéki összefogás többször megbukott ötletét. Maga Gyurcsány úgy fogalmazott: Az Orbánnal szemben álló sokaság természeténél fogva sokszínű, ezért a következő kormány csak koalíciós kormány lehet. Ezzel szemben Magyar Péter azt állítja, nem asszisztálnak a Fidesz és a levitézlett pártok demokrácia színházához. Minden újonnan létrejövő pártocska csak egy célt próbál szolgálni: hatalomban tartani Orbán Viktort. Szerinte a Tisza arra kér felhatalmazást a magyar emberektől, hogy szemtől szemben, egy az egyben hívhassa ki a Fideszt. Úgy, teszem hozzá, mint a hegylakós filmben, a végén csak egy maradhat. 

Egy azonban biztos, a magyar társadalom akkor jár jól, ha saját tapasztalataira hagyatkozik, és egyetlen szavát nem hiszi el a közérzetrombolóknak.