Az Egyesült Államokról mindig azt a mesét adják elő nekünk a liberálisok, hogy multikulturális társadalom volna. Hol is? A nashville-i countryklubban? Vagy a Mississippi folyó mellől látszik annak? Esetleg a Yellowstone sorozat helyszínein, farmokon, bányákban, kisvárosokban, végtelen országutakon tenyészne a társadalmi sokszínűség? Multikulti valójában csakis ott létezhet, ahol különféle nyelvi, civilizációs, vallási hátterű emberek nagyvárosokban zsúfolódtak össze. 

 Nem véletlenül mondja a filmben a – történetesen fekete – ügyész, hogy 1994 óta a helyzet tovább romlott, az emberek nem sokat tanultak. Más szóval arról is érdemes volna elgondolkodni, hogy miközben a multikulturális szövegelés mögött verbális és utcai leszámolásokra készül az amerikai társadalom egy része, a multikulturalizmus valójában halott. Ideje volna észrevenni, és továbblépni a nyitott társadalomról szóló, végleg elavult és érvénytelen globalista világmagyarázatnál, mert abból már jó ideje semmi haszna nincs Amerikának és a nagyvilágnak.

Tartozunk az időközben megígért történettel így a legvégén. O. J. Simpson hajdani menedzsere arról mesél a filmben, hogy a felmentő ítélet után egy úszómedence partján kettesben beszélgetett a sztárral. Őszintén megmondta neki, azt hiszi, hogy ő, mármint Simpson követte el a kettős gyilkosságot. Mire 

Ennek a kulcsmondatnak a súlyával, valamint a bizonyítékok sokaságával voltaképpen a kérdést is felesleges feltenni, hogy azon a borzalmas éjszakán ki kaszabolta össze késsel a két szerencsétlen embert. Miután erre megtaláltuk a magunk válaszát, tegyük hozzá, hogy a per már annak idején sem a gyilkosságról, inkább a kölcsönös előítéletekről, a kikényszerített tolerancia felmondásáról, az igazságszolgáltatás paródiájáról szólt. Valójában ma is tanácstalanok vagyunk a teen­dőket illetően, hiszen sok mindent beleverhetnek az emberek fejébe, de