És micsoda véletlen egybeesés:
az Alkotmánytanács jelenlegi elnöke nem más, mint Richard Ferrand, Emmanuel Macron egyik legfontosabb politikai szövetségese, akit maga az államfő ültetett a főítészi testületbe egy évvel ezelőtt – a pártfüggetlen igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére. Noha megelőzően a Macron-féle LREM párt főtitkára (2016–2017), majd frakcióvezetője volt, a legfelső döntéshozó szerv tagjaként egészen 2022-ig részt vett a liberális élcsapat irányításában, párttagságát pedig mindössze négy hónapja szüntette meg.
Igazi, talpig független koma. Nahát ez a Ferrand gondoskodott róla a cimboráival együtt, hogy Le Pen jogerős ítélet nélkül se indulhasson a következő elnökválasztáson, nehogy meghiúsítsa a leendő globalista jelölt győzelmét.
Bénédicte de Perthuis, az Alkotmánytanácsot elnöklő bíró közölte:
„A bíróság figyelembe vette az ismételt elkövetés kockázata mellett a közrend azon komoly sérelmét is, amely akkor állna elő, ha egy, már elítélt ember az elnökválasztáson jelölt lenne.” Így fest egy mintajogállam: feltételezésre, jövőbeni eshetőségre, vagyis lényegében jövendőmondásra épített jogi csűrés-csavarás.
Miközben nálunk, úgymond „diktatúrában” a három ügyben – köztük választás rendje elleni bűncselekményért – jogerősen elítélt ellenzéki Varju László vidáman indulhatott a kormánypárt jelöltje ellen az újpesti időközin, és meg is nyerhette azt. De persze itt szűnt meg a jogállam, nem a galloknál…
És hiába sztornírozza esetleg a másodfokú bíróság (legkorábban jövő nyáron) az elsőfokú verdiktet, Le Pen elnökjelöltségének így minden bizonnyal lőttek. Le Pent uniós pénzek „elsikkasztásáért” ítélték el, mivel pártja európai parlamenti képviselőinek asszisztensei nem a képviselők munkáját segítették, hanem Franciaországban dolgoztak a pártért. A történet az ötvenes évek magyarországi kirakatpereit idézi, éppen csak az ürgebőr meg a békaemberek hiányoznak belőle. Tudniillik tavaly februárban
a jelenlegi francia miniszterelnök, Francois Bayrou is épp ilyen bűnügy miatt állt bíróság elé, az ő pártja is ugyanazt követte el, mint Le Pené – ám Bayrou esetében a bíróság valamiért megelégedett a párt és az érintett EP-képviselők megbírságolásával. Bayrout mint pártelnököt nem büntették meg és nem tiltották el a hivatalviseléstől – így fordulhat elő, hogy jelenleg ő Franciaország miniszterelnöke.
De hát ő Macron hű embere, aki 2017-ben – a jelöltségtől visszalépve – hozzásegítette Macront az első elnökválasztási győzelméhez. Amit szabad Bayrounak, nem szabad Le Pennek. Az egyiket ugyanazért kilövik, a másikat bársonyszékbe ültetik. Kétszáz év után ennyi maradt a franciák büszke jelmondatából: „Szabadság, egyenlőség, testvériség vagy halál.” Utóbbi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!