A szabadságunknak több feltétele van, ezek döntő részét az emberi és állampolgári jogok jegyzékeiben felsorolják. De most már rá kell ébrednünk, hogy egyetlen korábbi nemzetközi szabadságjogi egyezmény sem tartalmazza azt a szabadságjogunkat, amiről mára kiderült és kiderül, hogy talán mégis az egyik legfontosabb: ez pedig a szabad készpénzhasználathoz való jogunk.
Természetes, hogy ezt nem tartalmazhatta az ENSZ alapokmánya, illetve az ENSZ által 1948-ban elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozata, de nem tartalmazhatta az 1966-os polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya sem. De még a 2009-ben hatályba lépett, uniós lisszaboni szerződés sem, amelyik teljes jogú hatályba emelte a szintén emberi jogokkal is foglalkozó Európai Unió alapjogi chartáját, amelyet eredetileg 2000-ben fogadtak el, de 2012-ben módosítottak.
Teljesen érthető, hogy a készpénzhez való szabad hozzáférés és használat joga nem szerepelt ezekben a dokumentumokban. Legelőször is azért nem, mert ez az őrült ötlet, a globális elit „találmánya”, hogy a készpénzt fel kell hogy váltsa az egész világon a digitális pénz (a CBDC, Central Bank Digital Currency, vagyis a központi banki digitális valuta), még nem volt a láthatáron. De lehet, hogy pontosabb úgy fogalmaznunk, hogy még nem hozták a nagyfiúk az elképzelésüket a tudomásunkra, s főleg nem tettek lépéseket ennek irányába.
Főként a 2008–2009-es globális pénzügyi válság után juthattak el arra a következtetésre, hogy a pénzügyi rendszer egésze válságban van, főleg a dollár tartalékvaluta jellegének megroppanása miatt, s ekkortól kezdtek el azon komolyan gondolkodni, hogy milyen rendszerrel lehet felváltani a recsegő-ropogó dollárrendszert.
Az utóbbi években azonban erről már döntöttek a globális pénzügyi elit körei, s ennek megfelelően megadták az első nyilatkozatokat, majd az utóbbi hónapokban már megtették az első lépéseket is a készpénz megszüntetése felé. Christine Lagarde asszony, az Európai Központi Bank vezetője épp a napokban jelentette be, hogy ez év októberében az unióban elindítják a digitális valuta (CBDC-) projektet.
Az ausztrál kormány és a központi bank felgyorsítja a készpénzről digitális pénzre való áttérést. Korábban – nem véletlenül – a BIS-sel és a Mastercarddal kísérleti folyamatokat végeztek el, de nemsokára már élesben akarják bevezetni az új rendszert, a szabadság megszüntetését.
Indoklásuk szerint az ausztrál társadalomnak 32-ról 16 százalékra csökkent a készpénzhasználata, csak azt elfelejtik közölni, hogy a Covid miatt tértek át az emberek nagy számban a digitális fizetésre – és ez sem a véletlen műve volt, ne legyünk naivak.
Terveik azonban itt nem állnak meg: azt is célul tűzték ki, hogy a kreditkártyák időkorlátosak lesznek, tehát egy időn belül el kell költeni azokat. Ez már döbbenetes: ezzel már valóban elvesznek tőlünk minden szabadságot, nem beszélve arról, hogy ha nem helyes nézeteket vallunk, akkor egyszer csak nem tudunk fizetni kártyával sem, amíg nem kérünk bocsánatot a Nagy Testvértől.
Egyébként amit Klaus Schwabék és Rothschildék CBDC néven be akarnak vezetni, már nem a hagyományos értelemben vett csereeszköz lesz az emberek között, hanem egy világkormány hatalmi eszköze az emberek felett, tehát már nem pénz lesz, hanem uralmi eszköz.
Tehát még egyszer: az emberi és állampolgári jogok közé sürgősen be kell vennünk a készpénzhasználat jogát mint szabadságunk legfontosabb alapfeltételét a XXI. században. Legyen emberi alapjog a korlátlan és kötetlen készpénzhasználat! Orbán Viktornak és kormányának folytatnia kell a készpénz megőrzésével is megjelölt utat a globális kérdések irányába.
Ugyanis nagyon rendben van és számunkra persze a legfontosabb, hogy a következő évben a gazdaságunk állapota javuljon, csökkenjen az infláció. Nagyon fontos számunkra, és alapvető, hogy ne engedjünk be az országunkba illegális bevándorlókat, ettől óvjuk meg az országunkat. Mindkét kérdésben teljesen természetes, hogy Orbán Viktor mindent megtesz e célok megvalósításáért. A második cél érdekében akár a teljes brüsszeli elittel szembemegyünk – nagyon helyesen! –, míg az első kérdés esetében a kormány szintén szinte elmegy a falig és majdnem azon túl is, hogy megállítsa az inflációt, a gazdaság megtorpanását, a GDP növekedésének elakadását, s újra ráállítsa a növekedés útjára a magyar gazdaságot.
Utóbbi azért is alapvető kérdés, mert szerény véleményem szerint a 2026-os választásokat elsősorban és döntő mértékben az fogja eldönteni, hogy az emberek – az átlagemberek – mit tapasztalnak a boltokban, mennyire tudnak megélni és mennyit tudnak hónapról hónapra megtakarítani.
A családok támogatása ebben a folyamatban kiemelkedően fontos, de azért azt is látnunk kell, hogy nagyon sokan nem élnek családban, nincsenek gyermekeik vagy a családi támogatások valamelyik feltételének nem felelnek meg, például nincs éppen munkájuk vagy alacsony keresetük miatt nem jelent érdemi változást számukra a csok és a többi adókedvezmény, illetve nem tudják kellő mértékben kihasználni a vissza nem térítendő támogatásokat vagy a hiteltámogatásokat. Vagyis most igaz a mondás, hogy „it is the economy, stupid” (Bill Clinton tanácsadójának elhíresült mondása a kilencvenes évekből), s ezért a legnagyobb erőket a gazdasági helyzetünk javítására kell fordítani, de úgy, hogy az a legtöbb társadalmi réteget kedvezően érintse, s ne csak egyes társadalmi csoportokat.
De! A globális kérdésekkel is foglalkozni kell, méghozzá azért, mert ezek mind közvetlenül érintenek bennünket, érintik az életünket, megélhetésünket, egzisztenciális helyzetünket, sőt emberi mivoltunk megmaradását vagy megszűnését.
Ezek közül kiemelek kettőt.
Először is bátran mondja ki a kormányunk azt, hogy az oltások és főleg az mRNS-vakcinák témakörében mi az álláspontja. Már lassan az egész világon arról vitatkoznak, hogy a WHO, Anthony Fauci, a WEF, Bill Gates és mások által a világra kényszerített vakcinák vajon jót tettek-e az emberiséggel. S vajon belemegyünk-e még egyszer ebbe az ördögi játékba, amibe sajnos belecsalták az emberiséget 2020–2021-ben? Nem maradhatunk ki e vitákból és a lehetséges válaszokból, rengeteg magyar ember szenved az mRNS-oltások következményeitől, ezt vegyük végre tudomásul.
Másodszor: merjünk végre állást foglalni abban a kérdésben, hogy vajon számunkra teljesen elfogadható-e az a „mainstream tudományos” álláspont, hogy a globális felmelegedés egyetlen oka az emberi szén-dioxid-kibocsátás? Vajon merünk-e foglalkozni azzal a vitával, amely az ENSZ IPCC-csoportja és a Clintel-csoport között zajlik már hónapok, sőt évek óta, vajon merjük-e Szarka László Csaba, Miskolczi Ferenc, Héjjas István és más nagyszerű tudós véleményét legalább mérlegelni, hogy lehet, hogy az emberi szén-dioxid-kibocsátás annyit sem számít a felmelegedésben, mint a légypiszok, szemben a kozmikus folyamatokkal, amelyeknek csak megfigyelői lehetünk? Ennek az állásfoglalásnak életbe vágó jelentősége van.
Ezek a kérdések nagyon is magyar kérdések, mert direktben érintenek bennünket.
Ne féljünk ezekre is válaszolni, mert mire megyünk akkor, ha ugyan nem lesz nálunk migráns, közben viszont tönkrevágják az ultrazöldek a gazdaságot, az ipart, a mezőgazdaságunkat, a birodalmi brüsszeli elit tagjai újra alávetett nemzetté tesznek bennünket?
Vigyázzunk, mert életbe vágó időket élünk! Túl kell élnünk!
