Egy évvel a 2026-os sorsdöntő választások előtt még nem tudható, hogy mi lesz a globalista világelit legújabb magyarországi projektjének a sorsa. Alapvetően két realista forgatókönyv képzelhető el. Az egyik, hogy az új ellenzéki messiás, akit egyébként a saját szavazóinak jelentős része sem kedvel, s csak eszköznek tekint a nemzeti kormány megbuktatására, a korábbi Péterek sorsára jut.
A másik, nemzeti szempontból kisebb katasztrófával felérő lehetőség a gyurcsányi modell: hatalomra jutva bukik orra, mert hogy egy országot képtelen lesz vezetni, azt minden józan ember beláthatja.
Különösen olyan emberekkel, akiket ő maga nevez agyhalottaknak és Soros-ügynököknek.
De bármelyik forgatókönyv valósul is meg, arra minden esély megvan, hogy tíz-húsz éves távlatból úgy emlékezzünk erre az abszurd közjátékra, mint Márki-Zay Péter nagyotmondásaira, amelyek közül kimagaslik az a halál komolyan megfogalmazott és vitában is vállalt állítás, miszerint Orbán Viktor a felelős az orosz–ukrán háborúért. Ehhez hasonló tragikomikus mondat volt az ellenzék vezetőjétől, hogy Gyurcsány Ferenc lemondását a Fidesz időzítette május 8-ra, hogy elterelje a figyelmet az ő nagy leleplezéséről, miszerint a hadügyminiszter le merte szögezni, hogy a honvédségnek a háborúra kell készülni. Az „atombomba” egyébként még a saját sajtójában sem robbant, de még pukkanni sem pukkant.
Gyurcsány Ferenc lemondása mögött sok minden meghúzódhat: a csaknem húszéves sikertelenség okozta kiégés, az országjárást övező érdektelenség által indukált csalódottság vagy akár a globalista hatalmi centrum informális, de explicit utasítása. Tény viszont, hogy a volt miniszterelnök sorozatos csúfos kudarca a hatalom újbóli megragadására és szánalmas visszavonulása elégtétel lehetett sok hazafinak, akkor is, ha inkább a rácsok mögött látták volna szívesen.
A nemzeti oldalon egyre erősödő toposz, hogy Magyar Péter még Gyurcsánynál is rosszabb. Nem kétséges, lehet erre találni különböző szempontrendszerek alapján megfogalmazott érveket, kezdve onnan, hogy nagyotmondásban Magyar Péter übereli az exminiszterelnököt, pedig ő is elég komoly versenyző volt e műfajban, egészen odáig, hogy a családi beszélgetést titokban rögzítő, majd nyilvánosságra hozott, sokat emlegetett hangfelvétel alighanem az újkori magyar demokrácia erkölcsi mélypontja.
Nemzetpolitikai szempontból viszont Gyurcsány Ferenc alulmúlhatatlan. Egyfajta nulla Kelvin-fok ebben a tekintetben.
A tág értelemben vett nemzetpolitika vonatkozásában köteteket lehetne írni arról, hogy a gyurcsányi politika miként képviselte minden fontos kérdésben az ellentétjét annak, amit a magyar érdek megkívánt, legyen szó emlékezetpolitikáról, szociálpolitikáról, külpolitikáról vagy katonapolitikáról. Maradjunk ezért most a szűk értelemben vett nemzetpolitikánál.
