Fontos megjegyezni, hogy a háború kezdetét jellemző túlzott önbizalmunk az orosz termelőkapacitás korlátait illetően megalapozatlannak bizonyult. Az ukrán hírszerzés által a napokban publikált adatok szerint Oroszország elérte a havi ezer Geran drón, 90 Iszkander (M és K), 12 Kinzhal és 150 körüli cirkálórakéta gyártását. Ehhez még hozzá kell adni az Iránból, és egyre inkább Észak-Koreából érkező haditechnikai támogatást. Ugyanez a jelentés arról is beszámol, hogy az oroszok jelentős készleteket halmoztak fel ezekből az eszközökből. A kérdés, hogy a Nyugat képes lesz-e ezt ellensúlyozni a saját gyártási kapacitásainak a felfuttatásával.

Ez az, ami lehetővé teszi a meglévő erőforrások hatékony kihasználását, a kialakuló lehetőségek kiaknázását és a saját fél veszteségeinek a csökkentését. Ezen a téren a nyugati támogatást élvező Ukrajna jelentős előnnyel indult, ám ez az előny jelentősen megkopott a háború múlásával.

A légi hadviselés terén hagyományosan ez az a hatás, amit a legnehezebb megbízhatóan mérni, annak ellenére, hogy a légierők és a hírszerző szervek számos közvetett, illetve közvetlen mércét fejlesztettek ki erre a célra.

Az orosz bombázókampány ezen a téren kétségtelen sikereket mondhat magáénak. Ennek ellenére számolni kell azzal a megkerülhetetlen ténnyel, hogy az ukrán hadigazdaság motorjainak a jelentős része Ukrajna határain túl pörög, ott, ahol az orosz bombázóhadjárat nem képes kárt tenni bennük.

Mindezt összevetve, mi az orosz bombázókampány eddigi mérlege? A válasz erre a kérdésre kétfedelű. 

A légi fölény birtokában pedig Oroszország egy teljesen másfajta légi kampányra állhat át.

Ami a bombázókampány defenzív hatá­sait illeti, Oroszországnak sikerült rákényszerítenie Ukrajnára és a szövetségeseire egy olyan technológiai versenyt, ami arra kényszeríti az utóbbiakat, hogy támadó eszközök helyett a defenzív, légvédelmi eszközök gyártását részesítsék előnyben. Hasonló mintázat kialakulását láttuk a második világháború folyamán, amikor a Reich tüzérségi gránát termelésének a 40 százaléka a frontok helyett a honi területeket védő légvédelmi tüzérség felé áramlott. Azok a kutatók, akik az angolszász bombázókampányok relatív sikertelenségéről beszélnek, igen gyakran figyelmen kívül hagyják azt, hogy ez az érvágás döntően befolyásolta a német csapatok katonai hatékonyságát a csatatereken.

Mindezt összefoglalva a következtetés az, hogy az orosz stratégiai bombázókampány már hosszú ideje az ellenfél kapuja előtt játszik, a gól ott lóg a levegőben, de mivel a szükséges feltételek csak részlegesen teljesültek, egyelőre még a levegőben marad.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője, lapunk főmunkatársa