Végül, de nem utolsósorban fontos megemlíteni, hogy a fent említett kategóriák nem társadalmi konstruktumok, hanem a rendszerben huzagolt sajátosságok. Egy katonai kontingens, ami botlózsinórként működik, az akkor is botlózsinór marad, ha posztmodern nyelvi bűvészkedéssel valami más nevet adunk neki. Gondolok itt elsősorban a Macron által egy másik geopolitikai doménből kölcsönvett „megnyugtató” (reassurance) erő kifejezésre. De a hajlandók koalíciója se válik valódi koalícióvá pusztán a névadással, ha a leigazolt hajlandók az Europa Korps mandátumának a magjával kapcsolatban sem képesek egyetértésre jutni.

De hogyan is nézne ki a gyakorlatban ez a bizonyos Europa Korps?

A nyilatkozatokból ítélve kezdetnek lenne egy békemegfigyelő komponense is, legalábbis ez az egyetlen dolog, amit az USA is hajlandó lenne feltétlenül támogatni, jó eséllyel vezetni. A legkézenfekvőbb párhuzam itt az 1949 óta makacsul létező UNTSO. Ezeknek a békemegfigyelőknek a feladat természeténél fogva az ütközővonal közelében kell elhelyezkedniük és nem szükséges fegyvert hordaniuk.

A másik komponens lenne a tulajdonképpeni Europa Korps: egy olyan hihető katonai képességekkel rendelkező kontingens, ami a határoktól távol, a városok és a stratégiai létesítmények közelében állomásozna. Ők képeznek a Macron által emlegetett „megnyugtató” elrettentést. És itt kezdődnek a korántsem megnyugtató problémák.
Macron gumiemberkedhet napestig a nyelvi meghatározásokkal, de ahhoz, hogy egy katonai erő elrettentést produkáljon – különösen „megnyugtató” elrettentést, bármit jelentsen is az –, rendelkeznie kell a megfelelő eszközökkel éppúgy, mint a megfelelő mandátummal. A UNIFIL példája bizonyítja, hogy mi történik, ha a mandátum, az eszközök és a realitások folyamatos aszinkronban vannak egymással.

Mivel az egész orosz hadsereg ellen igen nehéz lenne a helyszínen berendezkedni, az elrettentésnek a botlózsinór logikája szerint kell felépülnie. (Lásd a nyugat-berlini NATO kontingenst.) 

A következő probléma az elrettentés kronopolitikájához kapcsolódik. Lehet, hogy egyeseket az újdonság erejével ér, amit mondok, de az elrettentésnek a táncrendben a háború előtt kell parkolnia. Mert hát milyen elrettentő ereje lehet annak az Europa Korpsnak és kollektív európai katonai erőnek, aminek a vállán áll, amikor ezek tapintatosan megvárták a harcok végét ahhoz, hogy diszlokáljanak Ukrajnába. Ha már egyszer bebizonyították, hogy háború alatt nem diszlokálnak, akkor miért tűnik egyesek szemében hihetőnek az az elrettentés, aminek az a lényege, hogy ha újra háború lesz akkor bizony isten diszlokálni fognak?

A harmadik probléma a koalíciós kohézió hiánya. 

Ezt a politikai káoszt ideig-óráig sámfázni lehet a „konstruktív többértelműség” kissingeri trükkjével. Azonban ami a diplomáciai tárgyalóasztalnál előny, az a harcmezőn halálos csapdává válhat. A katonáknak világos, egyszerű, értelmezhető és végrehajtható direktívákra van szükségük. Mikor ez nem valósul meg, akkor nemcsak katonák halnak meg, hanem azok a civilek is, akiknek a békéje és biztonsága felett őrködniük kell.

Hogyan lehetne tehát összefoglalni a franciasaláta Macron módra receptjét:
– Elrettentés valódi katonai erő nélkül.
– Botlózsinór előre meghatározott és egyértelművé tett válasz nélkül.
– Biztonsági garanciák garantőrök nélkül.
– Koalíció, koalíciós kohézió nélkül.

A rossz hír mindebben, hogy az eddig felsoroltak képezték a jó híreket. A valóban ­rossz hír, hogy az Europa Korps egyvalamiben hihetetlenül hatékony. Ez a valami pedig annak a detonációs láncnak a létrehozása, amiben az ukrán vezetés a menekülésének egyetlen útját látja 2023 nyara óta.

A detonációs lánc gyutacsa egy ukrán, állami vagy akár nem állami szélsőségesek által kezdeményezett provokáció lehet, amit az Euro­pa Korps háta mögül hajtanak végre. A kontingens számára kijelölt városok vagy a stratégiai fontosságú ipartelepek dzsungele ideális fedezéket nyújt egy hihetően tagadható drón- vagy rakétatámadáshoz. A Gázából ismert dinamika alapján az orosz válasz- és viszontcsapások ciklusai előbb-utóbb halott civilekhez és halott európai katonákhoz fognak vezetni. Az erősítőtöltet a detonációs láncban egy európai válaszcsapás lehet az orosz válaszcsapásra. A detonációs lánc végső szeme akkor robbanhat be, amikor az oroszok a tűzszüneti vonalat átlépve a békemegfigyelőként az ütközési vonalon jelenlévő amerikai katonák vagy civilek életét oltják ki.

Az sem kizárt, hogy a Szívélyes Egyetnemértés Koalíciója az Europa Korpsot csupán politikai mézesmadzagként lengeti, hogy az EU-s csatlakozás mellett egy biztonságpolitikai jövőképet is kivetítsen az ukrán barlang falára. A probléma az, hogy a politika és a bürokrácia boszorkánykonyháin ezek a zombitervek bizonyos szituációkban önálló életre kelhetnek. A kérdés, hogy mekkora árat kell fizetnünk, ameddig a kelet felé sántikáló girhes tevéről kiderül, hogy tulajdonképpen lónak indult, de az Európai Bizottság tervezte.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője, lapunk főmunkatársa