Ha nem gátolna a jólneveltség, akkor mondanám, hogy elképesztő az az arcátlan hazudozás, amit Magyar Péter időről időre megenged magának. A magyar ember ezek hallatán persze nem nagyon lepődik meg, mert már hozzászokott a Tisza-vezér efféle alakításaihoz.
Ez a hataloméhes politikus nemrég azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Strasbourgban letagadta: engedély nélkül rögzítette feleségének, három gyermeke édesanyjának, hazánk igazságügyi miniszterének otthonukban elhangzott mondatait, majd a hangfelvételt nyilvánosságra hozta.
Ezt a cselekedetét akkor tagadta le, amikor egy spanyol EP-képviselő erre vonatkozó kérdést tett fel neki.
Tudjuk, Magyar Péter többek között ezzel a gyáva és alattomos húzásával indította be politikai karrierjét, ám a spanyol képviselőnek szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy ez csak a Fidesz-propaganda visszaböfögött, aljas hazugsága. A Tisza-vezért nem zavarta, hogy korábban ő maga is beismerte tettét, s erről − ország-világ előtt − tévéműsorokban is beszámolt.
Magyar Péter nem szereti a számára kényelmetlen kérdéseket. Azokat az újságírókat, akik ilyenekkel „zaklatják”, nemes egyszerűséggel propagandistáknak nevezi. A spanyol képviselőt nem nevezhette így, ezért csupán a kérdést minősítette Fidesz-propagandának.
De azért nem feledkezett meg a sajtóról sem, mert ez idő tájt, a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében hangsúlyozta a „független sajtó” fontosságát. Szerinte: „Ha a sajtó az alapvető tájékoztatási feladatainak sem tesz eleget, akkor nemcsak politikailag vagy gazdaságilag független, hanem a valóságtól is. Ezzel pedig sérti a polgárok alapvető tájékoztatáshoz való jogát.” E veretes gondolatot lehetne kicsit csiszolgatni, mert ebben a formában úgy tűnik, mintha a sajtó akkor lenne független (politikailag vagy gazdaságilag), ha nem tesz eleget az alapvető tájékoztatási feladatainak. A szerző nyilván az ellenkezőjét akarta mondani.
