Egy olyan „zöld”-nek nevezett stratégia (­Green Deal), amely minden ízében eltúlzott és káros az európai ipar és mezőgazdaság számára. Ne is menjünk bele abba a kérdésbe most már, hogy a sötétzöld gazdaságpolitika alapjai is megkérdőjelezendők – vagyis az a vitatott, szerintem pedig téves elképzelés, hogy az antropogén szén-dioxid-kibocsátás az oka a globális felmelegedésnek –, hanem „csak” azt vegyük alapul, hogy a Green Deal következményei gúzsba kötik az unió iparát és mezőgazdaságát, mert a megújuló energiára való elsietett és kényszeres áttérés egyszerűen megvalósíthatatlan és káros.

A cél, hogy 2050-re kivezessék az unióból a fosszilis energiahordozókat, egyszerűen megöli az európai gazdasági fejlődés minden lehetőségét. (Lásd az Egyesült Államokat, Oroszországot vagy Indiát, Kínát: ők nem akadályozzák meg saját magukat abban, hogy fejlődjenek.) A fosszilis energia, amelyre még mindig a világgazdaság 80-85 százaléka alapozódik, nélkülözhetetlen még jó ideig. 

Az unió elitje arra készül, hogy bevezesse a digitális valutát, a CBDC-t, méghozzá nem is a messze távolban, hanem akár egy éven belül. Ez pedig nyilvánvalóan együtt fog járni a készpénz fokozatos, majd végleges kivezetésével. Christina Lagarde asszony, az Euró­pai Központi Bank elnöke erről egyértel­műen nyilatkozott, nem nagyon lehet kétségünk, hogy ha ez a brüsszeli vezetés 2029-ig hivatalban marad, ezen az úton végig fog menni. A digitális valuta pedig nem áll meg önmagában: ebből egy olyan, az egyénekről átfogó adatokat tároló ID-t akarnak kifejleszteni, amely alapján szinte minden személyes információnk meghatározott központok kezébe kerül – s ezzel kiszolgáltatottá és védtelenné válunk.

A bizottság ez évben bevezette a DSA-t, azaz a digitális szolgáltatásokról szóló törvényt, amely elsőre rendkívül jól hangzik, hiszen célul tűzi ki, hogy moderálja az interneten megjelenő olyan tartalmakat, s az általuk szélsőségesnek nevezett véleményeket száműzze a platformokról. Ez nagyon jó is lehetne, azonban sajnos a valóságban nem ez történik, hanem a globalista, liberális mainstream lényegében véve a szuverenista, nemzeti, konzervatív véleményeket szűri meg, legyen szó a háborúról, a genderkérdésről, a Covidról és az mRNS-vakcinákról, a migrációról vagy a klímahisztériáról.

De ez még nem elég: az unió be akar vezetni – nemsokára – egy úgynevezett demokráciapajzsot, amely a véleményeket kívánja szigorúan ellenőrizni a digitális szabályozás keretrendszerén belül. Idén tavasszal az EU lezárta az ezzel kapcsolatos nyilvános megbeszéléseket, a parlament különbizottságot hozott létre, tehát nagy erővel készülnek az újabb cenzúraintézmény bevezetésére. 

Neve is van: „Európai Tényellenőrző Standard Hálózat.” Valahogyan rossz érzése van az embernek: éppen a választások idején szűrik a véleményeket – Ursula von der Leyen, illetve Michael McGrath biztos jól kifundálták ezt a szuverenista erők kárára.

Ezek csak azok a frissebb lépések, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy az unió „megy előre”, méghozzá öles léptekkel a szakadék felé.

És ebben az összefüggésben most nem is kívánom felsorolni azokat a tényezőket, döntéseket, amelyek már a könyökünkön jönnek ki, illetve amelyek nekünk, magyaroknak különösen nagy károkat okoznak. Említés szintjén azonban mégis: a migrációs paktumról még mindig nem tett le Brüsszel, sőt tovább erőlteti, ami végső soron Európa eliszlámosodásához vezethet – ha hagyjuk, ha csak bénultan nézzük, hogy mi zajlik a brüsszeli elit tudatosan önpusztító lépéseinek következtében.

Valamint nem árt újra és újra hangsúlyozni, hogy az új uniós költségvetés tervezete elfogadhatatlan nemcsak számunkra, hanem a többi tagállam számára is, különös tekintettel az agrártámogatások nagymértékű csökkentésére, valamint a hadikiadások növelésére. De ami még ennél is durvább, az nem más, mint Ukrajna mindenáron való, gyorsított felvételi szándéka az unióba, amely az uniós költségvetést teljes egészében felborítja Ukrajna javára és a mostani tagállamok kárára, főként azon országok esetében, amelyekben a mezőgazdaságnak kiemelt szerepe van.

Még beszélhetnénk arról is, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a tagállamokra kényszeríteni szándékozó új egyezményét, az IHR-t a brüsszeli vezetés teljes egészében támogatja, holott ma már egyre többen világosan látják, hogy ez nem más, mint a WHO tervezete arról, hogy a nemzetállamok feletti világkormányként működjön az egészségügy területén, különös tekintettel a járványokra és a pandémiára.

Összegezve: én nem vagyok politikus, ezért nyugodtan kimondhatom azt, amit diplomáciai szempontból nem lehetne, s amit a címben már jeleztem: az uniót be kell szántani és be kell hinteni sóval. Ez nem egyszerű, jól tudom. De itt és most az a fontos, hogy megérlelődjön bennünk a gondolat, hogy erre van szükség. A kivitelezés átkozottul nehéz, mert brutális ellenféllel állunk szemben, nem Ursulával, hanem a mögötte álló nagyvadakkal és nagyfiúkkal. Új Európa kell!

Hogy is énekelte Cseh Tamás Bereményi Géza szövegét? „Ó, a Nyugat, a Nyugat, szép vadnyugat, vadnyugat / Nem ez volt a cél / állkapcsa acél”[…] „Hé, magyarok, magyarok! / A koncept már régen halott! / Szegények lesztek bizony / úgy, ahogy voltatok.”