Az Orbán-kormányok első időszakában hatalmas utcai tüntetéseken védte örökösnek vélt pozícióit a balliberális értelmiség, és ezekbe sajnos a gyerekeket is többször belerángatták. Aztán ezek az egresszív megnyilvánulások ritkábbakká váltak, de a libernyákok azóta sem tudják elviselni azt a minimális változást sem, ami Hoffman Rózsának, Csépe Valériának, Takaró Mihálynak és Kásler Miklósnak köszönhetően nagy nehezen megvalósult.

A hideg rázott a meleg gyógyvízben még az idén nyáron is, amikor egy önmagát gyakorló pedagógusnak nevező hölgy arról értekezett társaságának, mennyi fölösleges hülyeséget kell megtanulnia az unokájának, még ő is alig tud neki segíteni. Meg tudtam állni, nem szóltam közbe egykori professzorom örök érvényű pedagógia intelmét szegezve a felszínes ítélkezőnek, ami úgy szólt, mindegy, mit tanul, Gajdics, az a lényeg, hogy használja az eszét. Én akkor ezt megértettem, és többet nem lázadtam, amikor elsőre kevésbé praktikusnak tűnő elemeit is el kellett sajátítani a tudomány csodálatos világának. Szerencsére most is volt az említett társaságban olyan nagymama, aki lelkesen magyarázta, neki is milyen sok újdonságot rejt néha az unokájának feladott lecke.

Szóval lassan, de azért alakulnak a dolgok, egyszer csak meg tudunk egyezni mi, magyarok abban is, mit várunk el az iskolától. És persze találunk még az országban olyan épületet, amely felújításra szorulna, de egyre több nebulót vár ilyenkor igazán XXI. századi környezet. És nem a nemzet napszámosai már a tanárok, hiszen ebben a hónapban és januárban is emelkedik a fizetésük, még az Európai Unió is átlépte az árnyékát, és az erre a célra szolgáló pénzt átutalta hazánknak. A már említett hivatal munkatársait képviselő szakszervezet a héten ül le bértárgyalásokra, így ott is rendeződhet a méltatlan fizetések kérdése. Nyilván ennek a folyamatnak is köszönhető, hogy évről évre többen jelentkeznek pedagógus szakokra a felsőoktatásban, az idén 16 771-en nyertek felvételt.

Az idei tanév végén 2500 pedagógust kerestek, ez a szám mostanra markánsan csökkent. Az elmúlt évben 3600-an végeztek tanárként-tanítóként, egyre jobban stabilizálódik a tanárok helyzete, egyre inkább megfelelő számú tanárt, tanítót tudnak biztosítani az oktatás irányítói. Erre reményt ad az is, hogy sokan, akik az anyagi megbecsülés hiánya miatt távoztak a pályáról, most kezdenek visszatérni. Nincs még készen az a rendszer, amit a nemzeti kormány eltervezett a közoktatásban, de lépésről lépésre haladunk felé minden évben. 

Rosszindulatú ostobaság az a közkeletű vád, hogy az Orbán-kormányok szándékosan tették tönkre az oktatási rendszert, mert orruknál fogva vezetett, semmihez nem értő, tudatlan embereket akarnak nevelni a felnövekvő nemzedékekből, mert ezen a típuson tudnak uralkodni. Ennek épp az ellenkezője igaz. Mivel ma már tíz általános iskolát végzettből hat a szakképzést választja, érdemes az ott tapasztaltakat felhasználni ennek bizonyítására.

Hankó Balázs a miskolci szakképzési tanévnyitón úgy fogalmazott: a szakképzés olyan erő, ami nemcsak a fiatalokat, a családokat, hanem az egész nemzetet tartja és emeli fel. A tárcavezető szerint ehhez motivált diákokra van szükség, és a közhiedelemmel ellentétben ez meg is van. Idén 44 ezer diák kezdi meg szakmai tanulmányait, így közel háromszázezer tanulója lesz a szakképző iskoláknak. A tanulók a gyakorlati tudást korszerű tanműhelyekben szerezhetik meg, és a duális képzés részeként a gazdaság szereplőinél edződnek. A diákok a könyvek mellett digitális eszközökkel és tananyaggal készülhetnek, és az évek során akár hatvanezer forintos ösztöndíjat, a duális képzésben pedig 168 ezer forintos munkabért is kaphatnak, amit a százezres pályakezdési juttatás követhet.

Ezekben a központokban egyszerre van jelen a jelenkor tudása, a jövő innovációja a szakképzők, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, az egyetemek, a gazdasági szereplők együttműködésével. Az új tanévben a szakképzésben részt vevőknek is biztosítják az ingyen tankönyveket.

Magyarországon így összesen 1,2 millió diák 13 millió tankönyvhöz jut térítésmentesen, ebből a szakképzésben tanulók nagyjából 220 ezren vannak. A folyamatos megújulásnak köszönhetően mára a magyar szakképzés Európa ezüstérmese, az OECD-tagállamok bronzérmese, és a világon is a legjobb tíz között tartják számon. Ennyit a szándékos elbutításról.

A tanévkezdés persze megterhelő a családok költségvetésének is, amióta iskola van a világon. Jelentős segítség a tankönyvek már említett ingyenessége, húsz évvel ezelőtt én még ötvenezer forintnál is többet költöttem ilyen idő tájt a gyermekeim könyveire. De kell táska, új cipő, tanszerek, füzetek, és az ezekre valót bizony nem mindenki tudja előteremteni.

Viszont a magyar társadalom most is megmutatta, hogy hisz a szeretet és az összefogás erejében. Minden egyház karitatív szervezete, az ökumenikus szeretetszolgálat és több civil szervezet is nagyszabású gyűjtést szervezett, és több ezer rászoruló kisdiáknak töltötték meg az iskolatáskáját, segítették az iskolába járás feltételeinek biztosítását.