A válasz megadása nem egyszerű feladat, mert Európa és benne főként Németország számára éppen az látszik kiderülni, hogy az Oroszországtól való totális elszakadás Európának nagyobb károkat okoz, mint az ezzel büntetni szándékozott Oroszországnak, vagyis egy ilyen „kifárasztós” hadművelet eredményeként Európa hamarabb omlana össze, mint Oroszország. Mivel ez Európa önfelszámolását jelentené, így azt kell feltételeznünk, hogy ebben a történetben Európa csak egy „utcai árus”, és a „termék” gyártóját mélyebb szinteken kell keresnünk.

E nehezen beazonosítható titokzatos szereplő, nevezzük „megbízónak”, a jelek szerint összehasonlíthatatlanul tőkeerősebb, mint Európa, hisz korlátlanul biztosítana – persze hitelben – pénzt Európa számára ahhoz, hogy végtelen mennyiségű fegyver és a globális térben korlátlanul rendelkezésre álló zsoldosanyaggal korlátlan ideig folytathassa ezt az önfelszámoló háborút. Az is felsejlik, hogy ez az „erő” az Amerika, Kína, Oroszország „háromtest-birodalommal” szemben egy alternatív háromtestben gondolkodik, következtetésképpen nem „akárki”.

Ez valahogy úgy nézne ki, hogy lenne egy Atlanti-óceántól az Urálig tartó „Nagy Európa”, ami létszerveződési elveiben éppen a De Gaulle által meghirdetett Európa ellentétét jelenítené meg. Volna természetesen az Amerikai Birodalom, és Kína „pacifikálása” érdekében egy Szibériával kiegészülő, a nagy falon túlterjeszkedő „Nagy Kína”, mint az alternatív „háromtest-birodalom” harmadik teste.

Elméleti modellként persze nem zárható ki egy ilyen világhatalmi struktúra kialakulása sem, ám van néhány gyakorlati probléma, így bármilyen dimenziójú hatalmi struktúrák akarják is ezt a globális berendezkedést, megvalósulni aligha fog. A legelső kérdés persze az, hogy az ilyen módon felszámolt Oroszország vajon miként lenne rávehető arra, hogy e brutális feldarabolását és kifosztását ellenkezés nélkül elfogadja, a világot megsemmisíteni képes visszacsapás helyett. Nem kell tehát különösebben bizonygatni, hogy a jelenleg formálódó „háromtest” (Amerika, Kína, Orosz) három teste közül Oroszország számára ez értelmezhetetlen. És most egy minden eddiginél brutálisabb katonai akció sorozattal nyomatékot is ad. De az amerikai világbirodalom számára sem igazán elfogatható, mert a visszafizethetetlen szintre emelkedő gigantikus adósságai (ezt éppen most demonstrálja a szövetségi állam finanszírozási rendszerének megbénulása) okán nem érdeke, hogy a Nagy Európa főkonstruktőre (vagy inkább fődestruktőre) ezzel a struktúrával még inkább kihasználja sebezhetőségét, ilyen módon fölé helyezve egy újabb riválist. És végül Kína stratégiai érdekeit is sértené, mert ez a „Nagy Európa” számára is nyomasztó versenytárs volna.

Azt, hogy e két egymással versengő „háromtest” világmodell közül melyik lesz a győztes, nem tudhatjuk. Már csak azért sem, mert a világhatalom struktúradinamikájának harmadik szintje, „a birodalomkiválasztó főhatalom” egyelőre „lebegteti” a kérdést. Egyvalami biztos: akik most Koppenhágában „elárulják” Európát, azok ennek az alternatív erőnek a megbízásából dolgoznak.

A szerző közgazdász