S akkor most jöjjön a legszebb „vadlibaszokás”: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, amíg a sérült vagy beteg liba meggyógyul vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor előfordul az is, hogy egy másik közösséggel kénytelenek repülni, amíg el nem érik a sajátjukat. Mit mondjunk?

Gyönyörű libatörténetek ezek a megfigyelések. Manapság az emberiség jelentős hányadára nem az jellemző, hogy átsegítené a másikat a nehéz időkben. Sőt! Inkább megnehezíti a másik életét, háborúzik, fütyül a szabályokra, s örül, ha toroz. Különösen ebben a mai háborús időszakban mondhatjuk ezt, amikor kanadai vadlibák helyett bizony bombázók és veszélyes drónok röpködnek a fejünk felett.

Viccesen hangzik, ha azt mondja az ember: Íme, mi mindent tanulhatunk a kanadai vadlibáktól. Márpedig tanulhatunk. Kalotaszegi barátaim, akik pár éve küldték el nekem a kanadai vadlibákról szóló tanulságos „beszámolót”, most vettem észre, hogy azt a címet adták neki, hogy Égre írt tanítás. Igazuk volt.

A szerző újságíró