Egy kedves ismerősöm, Hedvig hozzászólásából idézek, amelyet Varga Judit esetleges visszatéréséről írt: „A bántalmazottban nincs revansvágy. A bántalmazott minél messzebb akar lenni az életét tönkretevőtől. Varga Judit nem fog visszatérni a régi bántalmazó mindennapokba. Melyik áldozat térne vissza önszántából? És ez, még ha teljesen új szereposztásban, mégis a mindennapi kapcsolódást sűrítené. Ez nem az ő érdeke, szerintem örül, hogy végre kiszabadult a halálos ölelésből.”
A bennem megbúvó Török (egyrészt-másrészt) Gábort szabadjára engedve: egyrészt igaza van Hedvignek. Másrészt viszont ez csupán a történet egyik része – a személyes szál.
Varga Judit pár hónappal ezelőtti, bírósági meghallgatás utáni nyilatkozatából sejthető, hogy nem szeretne visszatérni a politikába, mivel érthetően herótja van bántalmazó exférjétől, attól a bizonyos „képződménytől”. Évekig szenvedett a zsarolásai, dühkitörései, pszichés terrorja miatt, s mint púp a hátára, úgy hiányzik, hogy azt újra el kelljen szenvednie.
Csakhogy vannak helyzetek, amikor a személyes sérelmeket, ha lehetséges, háttérbe kell szorítani. Például, amikor akad a személyesnél fontosabb, magasabb rendű szempont. Ilyen magasabb rendű cél a közösség érdeke. Magyarországnak éppenséggel eminens érdeke, hogy ne kerülhessen döntéshozói szerepbe olyasvalaki, akit nem holmi erkölcsi megfontolás, építő szándék vezérel, pusztán a nyomorult és pitiáner bosszú. A másodvonalbelisége miatti revansvágy, a meg nem szerzett miniszteri poszt miatti fékezhetetlen düh. Ki a fene hiszi, hogy az önzetlen jobbítási vágy vezetné Magyar Pétert, aki két éve még az első sorból tapsolta pirosra a tenyerét Orbán Viktor beszédei alatt, aki az egekig magasztalta a kormány politikáját a havi három-négymilliós állami álomállásaiból, és aki Mészáros Lőrincnek írt szerelmes levelet még zsírosabb pozíciókért?
Varga Judit nőként, édesanyaként, Magyar Péter egykori áldozataként, dühkitörései rendszeres céltáblájaként minden bizonnyal nem szeretne visszatérni a politikába. Ám Varga Judit konzervatív patriótaként, hazáját szerető és féltő politikusként minden bizonnyal igen.
Hogy legalább hazáját megóvja a suhogó övcsattól – ha már magát nem tudta. És ha a legcsekélyebb esély fönnáll, hogy egykori bántalmazója, Brüsszel kesztyűbábja, egy zsarolt és pszichésen terhelt figura Magyarország élére kerüljön, és onnantól egy egész nemzetet bántalmazhasson (az elmúlt másfél évben általunk is megtapasztalt stílusban), akkor igenis elgondolkodtató Varga Judit visszatérése. Úgy tűnik, ő maga és a kormány is morfondírozik ezen – azért kerülhet elő újra meg újra a téma. Legutóbb a csütörtöki Kormányinfón.
