idezojelek

Ez így történt. De azóta már elmúlt

A progresszívek és haladók a múltat mindig el akarják törölni. Ezt imádják. Nem nyugszanak, amíg valami kis múltat nem likvidálhatnak, nem változtathatnak meg

Pozsonyi Ádám avatarja
Pozsonyi Ádám
Cikk kép: undefined
Fotó: Mirkó István
0

Régóta tudjuk, hogy a progresszívek és haladók a múltat mindig el akarják törölni. Ezt imádják. Nem nyugszanak, amíg valami kis múltat nem likvidálhatnak, nem változtathatnak meg. Valamit, ami eddig úgy volt, most ne toljanak át, hogy ne úgy legyen, hanem így. Ha másra nincs lehetőség, akkor azt állítják, hogy a kávésbögre a múlt héten nem ott volt – ahol pedig de –, s ez is egy kis elégtétel arra nézve, hogy még mindig vannak szegények és gazdagok, kicsik és nagyok, se az országok se az emberek nem egyenlők, és ez még egy jó darabig így is marad.

Egykoron az emberek az örök igazságokat keresték. Nem állítható, hogy mindig meg is találták, de legalább az lebegett a horizonton. Persze vannak jól hangzó igazságok, amik csak rózsaszín háttér előtt szedve hatásosak, mint mondjuk: „Hagyd, hogy a mosolyod megváltoztassa a világot, de ne hagyd, hogy a világ megváltoztassa a mosolyod!” „Aminek kezdete van, véget is ér egyszer.” „Mindegy, milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz.” Ezeket állítólag nem Coelho, hanem Buddha mondta, de ebbe inkább bele se megyek, mert a buddhizmus érzékeny dolog, úgy vélem, nem európai embernek való, az általam nagyra tartott Laár András is kissé megjárta vele, látjuk, de ez most nem ide tartozik.

Lényeg, hogy a jelen kor embere megelégszik az örök igazságok helyett a felszínes igazságokkal, a progresszív-haladók pedig egyenesen a mulandó igazságoknak a lelkes hívei.

Mindjárt elmondom, hogy mire is gondolok!

Mint azt olvastuk – az ember kénytelen sorsfordító időszakban baromságokkal is foglalkozni –, Magyar Péter, a Tisza Párt idegesítő hanghordozású elnöke január 15-én drámai hangvételű bejegyzést tett közzé, amelyben azt írta: „Megtámadták ma reggel Szimon Renáta Pest megyei jelöltünket.”

(Most az áldozati póz korszakát éli a telefonlopó úr, és az őt teljesen függetlenül támogató celeb- és influenszer-csürhe. Mindenkit körülöttük megtámadnak, mindenkit gyaláznak, sértegetnek, mindenkit fenyegetnek, mert az igaz úton jár, ezért mindenki a köreikben fél, retteg, epedve várja a felszabadulást, de közben azért #nemfélünk.) 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aztán – mily kínos – a rendőrségi eljárás során Szimon Renáta tanúvallomásban számolt be az eseményekről, amelyben a Vác Online információi szerint nem erősítette meg az ellene irányuló támadásról szóló állításokat. 

A rendőrségen a következőt mondta: „Engem senki nem szidalmazott, személyemnek szóló szidalmazás nem hangzott el, senki nem bántott.” 

Szimon Renáta ennek ellenére azóta is folyamatosan kapja a közösségi oldalán az elszenvedett bántalmazása miatti együttérző szavakat, üzeneteket. Az emberek bátorítják, és vele vannak a bajban, kitartanak, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy maga a sértett ismerte be, hogy nem is történt semmi. (Engem gyíkká változtatott. De azóta már elmúlt – hogy az örök klasszikust idézzük.)

Hiába, az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy könnyesen meghatódjanak, illetve hogy fröcsögve gyűlöljenek. És ezt tőlük el nem veheti senki.

Na, ez egy örök igazság, bár nem tudom, hogy festene rózsaszín háttérrel szedve, és hány lájkot kapna rá valaki.

Pedig a sztori jól hangzott.

„Megtámadták ma reggel Szimon Renáta Pest megyei jelöltünket és az önkénteseinket Rád településén. A kocsmából ordítva kirohanó Orbán-janicsár felrúgta a TISZA pultját és fojtogatni kezdte az egyik önkéntesünket” – írja Facebook-bejegyzésében Magyar Péter.” (444.hu)

Fojtogatás, felrúgás, ordítás, Orbán-janicsár – milyen jól felépített kis történet –, ide mondjuk nem rózsaszín, hanem fekete, vagy narancssárga háttér illik a hangulat miatt, de elkövettek egy baklövést.

Nem egyeztettek! Ez pedig megengedhetetlen.

Oké, hogy hazudnak, de legalább egyeztessenek előtte. Mert ez így nem profi. Ez amatőr. Mint a tizedes meg a többiek című filmben, amikor két hamis igazolványt állítanak ki ugyanarra a névre.

Péter, most egy ország csalódott benned! A tisztességet és a jó szándékot van, aki elhitte, van, aki nem. Na de, hogy béna is vagy, egy nyavalyás amatőr, azt eddig nem gondoltuk volna. (A posztot Magyar Péter amúgy még most sem szedte le.)

Hát, igen. Egyes igazságoknak rövid a szavatossági ideje. Bár van olyan, amihez még csak tanú se kell. Tehát szavatosság se.

„Nagy Ervin szerint a feleségét üvöltve gyalázták és fenyegették a Ferenciek terén.

Egy „100 kilós békeharcos” támadta Borbély Alexandrát – állítja a Tisza Párt képviselőjelöltje és kulturális szakértője.” (Írja a HVG – és még sokan mások.)

Ervin ezt nyilatkozta: „Innen is üzenem, hogy a Nő szent! Az anya szent! Aki bánt vagy gyaláz egy védtelen nőt, az a komplett közösség megvetését vívja ki!”

Halkan kérdezném, ezt vajon átadta Magyar Péternek is?

Molnár Áron (partizánnevén: noÁr) reagált a Borbély Alexandrát ért atrocitásra: „Mit gondoltatok, Fideszes fiúk? Hogy a 15 évnyi uszításotok és hergelésetek majd összekovácsolja a magyar társadalmat?”

Azt is mondja Áron: „A mi fegyverünk a humor, az irónia, a tények és az érvek. A tietek az erőszak," 

Erről rögtön eszembe jut az ősforrás, TGM, aki még a 90-es években azt rikoltozta, hogy amelyik újságos pultnál Demokratát árusítanak, azt fel kell borogatni.

Lenne azért pár kérdésem az Áron úrhoz.

1. Irónia alatt azt érti a művész úr, hogy keres egy videót, amin egy jobboldali személy beszél, majd mondatonként megszakítva az illető videóját, elvigyorog rá egy választ? Hogy annyira közel hajol a kamerába, hogy az ember élőben hátrálna a szájszagtól? Hogy az illető nevét tizenötször is elmondja?

2. Tények alatt azt érti vajon, hogy ennek a történetnek nincs tanúja, nincs róla felvétel, s pusztán csak azért kell elhinnünk, mert Nagy Ervin azt mondta?

Tényleg szörnyű a világ.

Jöttem haza a boltból tegnap, és egyszer csak mellém ugrott egy Tiszás. Fenyegetni kezdett. Elkezdtem szaporázni a lépteim, majd ő is gyorsított. Tovább fenyegetett. Szaladni kezdtem. Ő is szaladt, s felemelte az öklét! „Állj meg, rohadt Fideszes!” Ezt üvöltötte. „Elkaplak, kinyírlak, megkeserülöd!” 

Nagy darab volt, 101 kg.

Épp fel tudtam ugrani a buszra, amikor megjelent a kapaszkodó mellett noÁr, és az arcomba hajolt. Nagyon közel!

„Jó reggelt Pozsonyi úúúúúúúúúr!” 

Ez így történt. Tényleg. Nagyon féltem. Borzalmas, hova tart a világ!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.