Kellér Dezső könyvét forgatom. Kortársak és sorstársak. Ez a címe. A magyar kabaré fél évszázadáról mesél benne – ahogy azt a címe is mutatja -, felbukkan Herczeg és Komlós, Békeffy és az Otthon kör, bár félő, az átlagembernek ez ma már semmit nem jelent, és a régi Pest se. Na, de nem boomerkedni jöttem ide, hanem mutatni valamit.
Azt írja Kellér: „Akkoriban egy érzelmes dal sikerét azon mérték le, hogy hatása következtében hány ember követ el öngyilkosságot. Nos, a mi mélabús tangónk hangjai mellett rövid egy hónap alatt kilenc elkeseredett lokálnő mérgezte meg magát. Ez már szép sikernek számított. A rekordot a „Szomorú vasárnap” tartotta havi százötven halottal.”
Olvastam, majd gyorsan körbenéztem, látja-e valaki, hogy miket silabizálok. Mert ez, kérem, botrány. Ilyet ma már nem lehetne mondani. Talán még leírni se. Ez maga a szélsőség, az uszítás, a gyűlöletbeszéd, a nőellenesség, a halállal viccelődés, az érzéketlenség, az elnyomottak és kirekesztettekkel szembeni közöny. Meg a szegények, árvák, kiszolgáltatottak megvetése, sorsukon gúnyolódás, nem európai és nem is ember, aki ilyet mond. Aki ilyet megenged magának.
Ha ezt Kellér Dezső ma mondaná, másnap ilyen cikkek jelennének meg az ellenzéki sajtóban. Látom lelkei szemeimmel, be is másolom. Nézzék:
„A kormányközeli kabarészerző öngyilkosságra buzdít. Kevesli, hogy nem lett elég nő öngyilkos. Kevesli a halottak számát, miközben a kórházak a tönk szélén állnak, egyetlen lélegeztetőgép sincs a kerületben, a mentősök fizetése a legutolsó az EU-ban, és WC-papírhiány van. Napi egy mackósajt az ebéd a körházakban, csöpög a csap, omlik a vakolat, egekben a munkanélküliség, utolsók vagyunk az egy főre jutó betegágyak tekintetében, és a miniszter felesége milliós bundákban jár. Kellér Dezső meg még ezt is kevesli, és újabb halottakat akar. Takarodjon a közéletből. Adja vissza a Kossuth-díját!”
Sőt, ez kevés, még aznap beindulna a – nem megszervezett és független! – videó- és posztáradat, s mivel Kellér Dezső mindig fogta a függönyt, ezért noÁr-tól Bruti bunkóig az összes fizetett felháborodó feltenne függönyt fogós szelfiket. Az alternatív butikok anarchia jeles függönyt kezdenének árusítani, és a Telex írna egy cikket, miszerint, ma a függöny, holnap a haláltábor.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!