Azt is lehetett sejteni, hogy Sallai sem marad meg töröknek százötven évig, és tessék, már hírbe is hozták a Liverpoollal. Ami persze nem csoda, hiszen az edző gyűjti a pengés jobbhátvédeket, akiknek kvalitásaikat tekintve egészen máshol kellene játszaniuk a csapaton belül. Mindenesetre Szoboszlai és Sallai jól mutatnának, amint egy kő, papír, ollóval eldöntenék, hogy ki rúgja a tizenegyest. És akadnak természetesen sejtéseink az Európai Unióval kapcsolatban is, egyik merészebb, mint a másik, de a merészséggel meg az a helyzet, hogy ezek az előérzetek egymás után válnak valósággá és az (összeesküvés-) elméletek sorra válnak gyakorlattá.

Aminek a soha senki által meg nem választott vezetői úgy viselkednek, mint akik éppen most távoztak egy zárt intézményből, az alattvalók jelentős része pedig még tapsol is ehhez a jelmezes főpróbához. Joggal gondolhatnánk tehát, hogy az EU vezetői egyszerűen síkhülyék, de az a sejtésem, élek tehát a gyanúperrel, hogy nem. A helyzet, a háttér ugye, ennél sokkal rosszabb. Hatalmas a baj. De itthon is sejtünk legalább két dolgot, ahogy a vacsoránál rakosgatjuk össze az elmúlt napok eseményeit. Állnak össze a mozaikok, alakul a puzzle.

A haza legnépesebb szektájának tájékán nagy a jövés-menés. És miközben a felszínen éppen most próbálják összeugrasztani a magyar cigányokat a nem roma magyarokkal, körvonalazódik a valódi szándék is. A huszonkilenc tagú lízingelt pártot továbbpasszolják a fekete öves atlantistáknak. 

Más szocializáció, más mentalitás. És sejthető, hogy a Diákhitel Központ egykori vezérigazgatója nehezebben csuklóztatja majd Kapitány Istvánt, mint az eddigi sameszokat. Ráadásul van egy olyan sejtésem, hogy a visszavonuló vezetőt nem is ő követné adott esetben. Magam Orbán Anitára tennék egy kisebb összeget, már amennyiben lenne és ha úgy alakulna. De ettől az Isten mentsen meg mindenkit.