Vissza a politikához. Onnan kezdeném, hogy ha az interneten kell valamit vásárolnom, egy idő után zsongani kezd a fejem és inkább nem veszek semmit. Nem járok sokkal jobban egy cipőboltban sem. A választék bősége zavarba hoz. Nem azt mondom, hogy jobb volt, amikor egyfajta tévét lehetett kapni a Keravillban, oszt’ szia, de ez meg a ló túlsó oldala. A választás paradoxona. A toleranciának is van paradoxona. Nem vagyok oda a szóért, mert először túltolták, aztán meg a túltolók lettek a legnagyobb gyűlölködők, de attól még van neki. A megállapítás
Karl Popper osztrák származású filozófus nevéhez fűződik, akiről sok mindent el lehet mondani (az úgynevezett nyílt társadalom lelkes híve, Soros György mestere és támogatója), de hogy intoleráns lett volna, azt nem. Ugyanakkor (nagyon leegyszerűsítve) arra a következtetésre jutott, hogy ahhoz, hogy féken tartsuk, esetleg megállítsuk az intoleránsokat, intoleránsnak kell lennünk.
Ellenkező esetben könnyen a fejünkre nőhetnek, és akkor már cseszhetjük a fene nagy toleranciánkat.
Ahogy elnézem Európa nyugati felét, gyakrabban kellene Poppert olvasgatniuk. Mert azzal, hogy hiperérzékeny megértést tanúsítanak a Hamász-simogatók, a wukik, a férfiak szülési jogáért küzdő eszelősök és egyéb agresszív intoleráns derékszögtagadók iránt, éppen most ássák boldog önkívületben a zsidó–keresztény kultúra sírját. A kultúráét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!