Noha ízlésről vitatkozni nem lehet, a Kossuth-díjak odaítélése körül minduntalan fellángol a vita: ki érdemli meg s ki nem a kitüntetést. Természetesen nem a tízmillió esztéta nemzete vagyunk, mert az indulatokat a politika tüzeli. A politikai meggyőződés. Eddig ez rendben is lenne, állami kitüntetésről lévén szó. Ezért kap helyet a jelölőbizottságban a legfelső politikai vezetés. S ha politika, azt se feledjük, hogy a díjat 1948-ban, az 1947-es elcsalt országgyűlési választások után, a terjeszkedő kommunista diktatúra árnyékában adták át első ízben! Ráadásul 17 esztendőn keresztül – a proletárdiktatúra szellemében – a művészek mellett tudósok, ipari munkások, földművesek, sőt pásztoremberek is kiérdemelhették az elismerést.
A proletárdiktatúrán, istennek hála, túl vagyunk, most azonban határokon, nyelveken, kultúrákon túlterpeszkedő ízlésdiktatúra fenyeget, ami kizárólag a liberális, marxista véleményt ismeri el. A gyakorlatban úgy fest a dolog, hogy az a Kossuth-díjas, aki ettől eltérő világszemléletének hangot ad, az NER-lovag, propagandista, kegyenc, Orbán-bérenc, náci és természetesen tehetségtelen, méltatlan az elismerésre. (Megjegyzem, a Kossuth-díjjal nem a tehetséget, hanem a szaktudást, az életművet honorálják.) Aki ellenben az internacionalista kottából énekel, aki szemkilövető, a szabadságharc ötvenedik évfordulóján népére azonosító nélküli rohamrendőröket vezénylő, vízágyút, gumilövedéket, gumibotot parancsoló Fletóhoz törleszkedik, az rendben van. Az valódi értelmiségi, tehetséges, humánus, az érdemes a Kossuth-díjra.
Emlékeznek, mit kapott Blaskó Péter a magukat demokratáknak hazudó, a valóságban posztkommunista, balliberális megmondóemberektől, amikor 2008-ban visszautasította az elismerést? Mint nyílt levelében indokolta: „Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, a feleségem kezét.” Ez a bizonyos ön természetesen Dobreva férje, Gyurcsány, aki „ezt az országot tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét, szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette Magyarországot” – olvasható a színművész levelében.
