Ha akarnak, a német szocdemek nagy reálpolitikusok tudnak lenni. Mint Gerhard Schröder, aki a Merkel-korszak előtt öt perccel tető alá hozta az oroszokkal az Északi Áramlat gázvezetéket, amely aztán túlélte az elmúlt tizenhat évet, és most kezdi a másodvirágzását, átírva az amerikai–német politikai szempontokat. Schröder tudta, hogy az orosz gáz fontos, és azt is, hogy a hidegháború idején az NSZK hálószobáit nemcsak a szexuális forradalom fűtötte, hanem legalább annyira a szovjet gáz is. Az energiabiztonság jegyében írta tegnap alá Magyarország is a Gazprommal az új hosszú távú gázszerződést. Mert jó, ha minél több beszerzési forrásra támaszkodunk, de légvárakat ne építsünk.

A CDU azt is megsínylette, hogy Merkel engedett a klímaőrületnek, amely az Európában legmagasabb német áramárhoz vezetett. A Zöldek szavazótáborát pedig nem a temérdek lózung vagy a vétóval felruházott klímaminisztérium formájában belengetett ökodiktatúra ijesztette el a végén, hanem maga Annalena Baerbock. Amikor elképzelték, hogy ha nyernek, ő lesz Németország kancellárja, mégpedig nekik köszönhetően. A macskajaj sokaknak és sokáig tart még.

Borítókép: MTI/AP/Markus Schreiber