Aligha ugyanazokat a szótárakat vettük le a polcról. Amit Párizsban Gérald és a főnöke, Emmanuel – itthon meg Gergely és Klára – nacio­nalizmusnak tart, mi a nemzetek Európájának (pozitív jelentéstartomány) nevezzük, amit pedig ők Európának, azt mi egy kártékony birodalom (negatív jelentéstartomány) kiépítésének. Darmanin némileg önleleplező módon, túl gyorsan a lényegre térve elárulta, hogy először Berlinnel egyeztetnek, ahol egyébként jelenleg – a jövőt felvázolva – ­Aydan Özoğuz megválasztását fontolgatják az alemán medzslisz, a nálunk egyelőre Bundestagként ismert gyűlés élére. Ám Párizs terve csak az árkokat ássa tovább az EU-n belül. A bevándorlásellenes országoknak, köztük a visegrádi négyeknek lesz hozzá egy-két szavuk: a bevándorlás – civilizációs és biztonsági következményeivel együtt – a szuverén nemzetállamok hatáskörében kell hogy maradjon.

Európa nem Amerika, az EU nem ország, mi pedig nem vagyunk Alaszka, hogy ne tudjunk vízumot kiállítani annak, akit be akarunk engedni. De csak annak. Ha az alaszkai kormányzó olyasmit akar, ami Washingtonban nem vág a vonalba, legfeljebb legyintenek rá: biztos megártott neki a sok lazac. Ám Hegyeshalomnál az van kiírva: államhatár, ahogyan Elzászban és a Pireneusokban is. Darmaninnek inkább azon lenne érdemes törnie a fejét, miért szavazna most több mint tízmillió francia a bevándorlásellenes elnökjelöltekre – nem pedig nagy buzgalommal terítenie szét a problémát egész Európában.

Borítókép: MTI/EPA pool/Julien Warnand