Álmatlanság gyötri? Vagy lesújtja az európai valóság? Andalodjon el német tévéfilmekkel, amelyek felhőtlen kikapcsolódást ígérnek, amíg csak meg nem csörren a vekker! Brinkmann professzor és A hegyi doktor már a múlté, a német közmédia ügyeletes orvoshőse a libanoni menekült Doktor Ballouz, aki kis Trabantjával, ám annál nagyobb szívvel indul napi gyógyító útjára. Az epizódonként ötmilliós nézettségű mese ugyanakkor nincs híján a valóságalapnak: Ballouz doktor nemcsak az őt megformáló grúz színész, Merab Ninidze személyében, hanem valóságosan is létezik.
Létezhet az a bizonyos Armen is, akinek a példáján az Európai Bizottság belügyi biztosa akarta most érzékeltetni az uniós bevándorlás mesei nagyszerűségét. Ylva Johansson elmondása alapján a Szíriából érkezett Armen – „akinek azért kellett menekülnie, mert meleg” – Hollandiában nyert elhelyezést az EU letelepítési programja (a hírhedt kvóták) révén. Tökéletesen megtanult hollandul, és beteljesítette álmát: szállodamenedzserként végzett. Nincs rá okunk, hogy tartsunk a bevándorlóktól vagy a bevándorlástól! – vont mérleget a baloldali svéd politikusnő, aki 24 óra leforgása alatt két migrációpárti beszédet is mondott; Márki-Zay Péter legyen a talpán, aki bírja vele a tempót. Mint kissé tudományoskodva hozzátette, a migráció „pozitív narratíváját” kell előtérbe helyezni. Elvégre a szép példákat mindannyian szeretjük. Kinézek az ablakon, és alattam halad el nagy cekkereivel a helyi kebabos, aki a mi helyi doktor Ballouzunkként szolgál – kis török akcentussal és nagy szívvel.
Ám sajnos ezek elszigetelt esetek, az európai bevándorlás összképe egészen más. Németországban, a bevándorló munkaerő legfőbb uniós felvevőpiacán – a hivatalos statisztika szerint – a 2015-ös szíriai menekülthullámmal érkezettek kétharmada, az afgánok csaknem fele, a szomáliaiak több mint egyharmada részben vagy egészben szociális segélyből él. A Frankfurter Allgemeine Zeitung ehhez hozzáteszi, csak a menekültek negyedének van szakmája, diplomája, míg a németországi születésűeknek a négyötöde. Egybevág ezzel az a friss francia kimutatás, amely szerint az Európán kívülről érkezett nem francia állampolgárok körében a munkanélküliség két és félszer nagyobb, mint a franciák esetében.
Sokszor a hozzáállás sem megfelelő. Egy német lap riportot közölt egy vállalkozóval, aki szíriaiaknak adott munkát, ám a jó viszony csak addig tartott, amíg ki nem kellett volna takarítani a műhelyt – a befogadott szerint ez méltatlan, nőknek való feladat. A bűnelkövetésben, az integráció egy másik mérőfokán sem ígéretes a helyzet. Németországban pár éves adat szerint a gyilkosságok és a lopások csaknem felét, a nemi erőszak és kényszerítés, valamint a súlyos testi sértések és a rablások több mint az egyharmadát külföldiek követték el.
Nem látjuk be, hogy az EU-nak miért lenne égető szüksége Európán kívüli bevándorlókra, ahogyan azt Johansson asszony hirdeti. Az ő hazájában egyébként – derül ki svédországi tudósítónk írásaiból – szintén nem integrálják jól a bevándorlókat. Malmö egyre kevésbé biztonságos – vagy akár csak svéd – város. Európa egyre nagyobb része pedig nem fogadja el a brüsszeli diktátumot. A francia elnökválasztáson a bevándorlásellenes politikusok, Marine Le Pen és Éric Zemmour jelen állás szerint 13 millió voksra számíthatnának, milliókkal többre, mint amennyit Le Pen 2017-ben a második körben kapott. Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben mindketten Orbán Viktor vendégei voltak. Egyre jobban alakul – lengyelekkel, olaszokkal, másokkal együtt – a bevándorlásellenes blokk. Egyre többeknek csörög már a vekker.
Borítókép forrása: MTI/EPA/Litván kormány/Laima Penek
