– Nézzék meg ezt a cirrózist! Hát nem gyönyörű?! – a kórbonctan anekdotikus professzora majd elolvadt, amikor feltárta az elhunyt májbeteget, ám a medikák nemcsak az aznapi menzát hagyták ki, hanem fontolgatták, hogy átiratkoznak inkább a jogi karra. Ilyen –a valóságban igen ronda, a szakembernek szép – az európai szintre hízott és a világlapok címlapjait is bejáró lengyel–belarusz válság. Fent vannak a sakktáblán a szokásos brüsszeli, berlini, moszkvai és közel-keleti gyanúsítottak – az egyetlen új főszereplő Belarusz fura ura –, és a politológusoknak éppen összeáll egy új kurzus terve, amelyet a destabilizációról, a dezinformációról és a hibrid hadviselésről hirdethetnek meg. Gyalogokként ott lépkednek a hosszú évek óta – nem, kedves Ursula von der Leyen és Angela Merkel, nem Belarusz által! – palira vett migránsok, akikkel elhitették, hogy Európa az ígéret földje. Élükön a Röszkéről már ismert Ahmed Hamedekkel, akiknek a fél tégla és a drótvágó az adjonisten.
A sakktáblán a „királynő” csak áll egy helyben. De hosszú árnyéka beborít mindent. Merkel úgy köszönt el legutóbb az európai csúcson, hogy maradt még menedzselni az EU éppen ügyeletes válságát, a vakcinamizéria utánit és – ha Európának nincs szerencséje – az energiaválság előttit. Öröksége bebetonozva: hűséges hadnagynője az Európai Bizottság elnöke lett, kancellári utóda pedig a mostani helyettese lesz. Az EU–belarusz válság eddigi legabszurdabb fejleményeként Merkel felhívta a Nyugat első számú közellenségét, hogy a segítségét kérje. – Nézze, Vlagyimir Vlagyimirovics, mi ezt nem tudjuk önerőből megoldani. Oda tudna telefonálni Minszkbe? – mondhatta Merkel Putyinnak, aki valami ilyesmit válaszolhatott: – Természetesen, Frau Kanzlerin! Tehetek még valamit önért? – Igazság szerint tehet – bukott ki Merkelből a gyakorlatias háziasszony. – Tudja, télvíz idején nem jó a cső rosszabb végén lenni. Mondja meg ne csak Minszknek, hanem annak a morc gazpromosnak, Alekszej Boriszovicsnak is, hogy karácsonyra jó sok gázt küldjön! Ja, hogy az EU épp újabb szankciókat készít elő maguk ellen?! Ne szívják mellre! Az csak a liberális sajtónak meg Amerikának kell, hogy szeressen minket – kuncogott a Mutti.
Ha pár ezer migráns és a tízmilliós Belarusz ekkora galibát tud okozni a csaknem félmilliárd fős Európai Uniónak, akkor ez a válság nem Belaruszról, hanem az EU súlyos belső problémáiról szól. Az unió máig azt nyögi, hogy Merkel 2015-ben – a fájó német múlttól is terhelve – utat engedett a migránshullámnak. Az EU-ban zavart kelteni akaró Belarusz most cinikusan megspórol pár ezer kilométer gyalogutat a migránsoknak. De nem Belarusz adja évek óta a lovat a legkülönbözőbb migrációbarát szövegekkel a migránsbiznisz működtetői alá, a csempészektől a humanitárius széplelkeken át a nemzetállamok cinikus lebontóiig. Nem Belarusz, hanem az EU bélyegezte meg azokat – kezdve Magyarországgal –, akik ezzel szembehelyezkedtek, és saját pénzükön védőkerítést húztak fel. Most, hogy tizenvalahány millió ember készül a bevándorlásellenes elnökjelöltekre szavazni Franciaországban, Európa is ráfanyalodik legalább annak burkolt beismerésére, hogy a tömeges bevándorlás nem jó dolog. (Nincs is nagy jelentkezés a lengyel–belarusz határon feltorlódott migránsokért.) Ha pedig pénzt adnának a milliárdokba kerülő borotvadrótra, ami kívül tartja a jövevényeket, akkor szembe kellene köpniük 2015-ös önmagukat, igazat kellene adniuk Orbán Viktornak, és be kellene ismerniük: a drót ma attól még hasznos, hogy egykor a berlini fal tetején is ott virított. Európa ugyanis attól rontotta el a gyomrát, amit Merkel főzött.
Borítókép: Angela Merkel (Fotó: MTI/PAP/Radek Pietruszka)
