Magyarországon 93 ezren születtek és 155 ezren hunytak el 2021-ben. Előbbi közel hétszázzal, utóbbi 14 ezerrel haladja meg az egy évvel korábbi, 2020-as adatot (92 338, illetve 141 002). A koronavírus rengeteg életet követelt a magyar társadalomtól – kínálja magát a következtetés. A kijelentést azonban érdemes árnyalni, a felelőtlen politikai szólamoknak is elébe menve. A magyar elöregedő társadalom – csakúgy, mint kevés kivételtől eltekintve valamennyi nemzeté Európában. Nem egy és nem is tíz éve, hanem immár hat évtizede, amióta elégtelen a születések száma. A helyzet a rendszerváltozást követő években egyre rosszabbra fordult, érdemi változást csupán az elmúlt tizenegy évben sikerült elérni.
Az Orbán-kormányok e téren elért eredményét a 2011-es adatoktól kiindulva kell boncolgatni, hiszen bármilyen intézkedés hatása legkevesebb kilenc hónappal később érvényesül a születések terén. Nos, 2011-ben a születések száma történelmi mélypontra süllyedt (88 ezer), amit még aggasztóbbá tett, hogy az úgynevezett teljes termékenységi arányszám (TFR) – amelyről köztudott, hogy 2,1 esetén biztosítja a társadalom állandó számát – ugyancsak sohasem tapasztalt alacsony szintre, 1,23-ra esett vissza. Családvédelmi intézkedések egész sorával sikerült elérni, hogy a születések száma a mögöttünk hagyott évtizedben nem csökkent tovább, sőt még emelkedett is, a TFR pedig eljutott az 1,6-os küszöbre. Talán nagy szavak, de történeti távlatban ez a növekmény az immár három kormányzati cikluson átívelő Orbán-korszak legnagyobb eredménye. S a házasságkötések egy évtized alatt látványosan, kétszeresére ugrott száma azt sugallja, további gyarapodásra van remény.
A halálozások magas száma elkeserítő, lehetséges okainak feltárása azonban óvatosságra int. Kínálja magát a koronavírus-járvány, ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint – szemben a sokat idézett több tízezerrel szemben – 2020-ban 8981-an hunytak el a Covid miatt, ami a halálozások 6,4 százaléka. (A teljes népességre vetítve pedig kevesebb mint egy ezreléke, tehát szó sincs arról, hogy a Covid két-három százalékos mortalitással jár.) Egyszerre jó és rossz hír, hogy nem foghatunk mindent a koronavírusra. Jó, mert azt mutatja, hogy bár nagy erőfeszítések árán, de a magyar társadalom is képes megbirkózni a járvánnyal; és rossz, mert arra kell jutnunk, más oka is van a magas abszolút számnak.
A demográfusok már évek, sőt évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön az időszak, amikor a halálozások száma megugrik. Többé-kevésbé köztudomású, hogy a hetvenes évek közepének már kisebb mértékű meglódulása előtt az ötvenes évek első felében, a Ratkó-korszakban volt demográfiai fellendülés Magyarországon. Az akkor született nagy létszámú generáció tagjai napjainkban érik el a hetven évet, s az emberi lét kegyetlen törvényszerűsége miatt életpályájuk utolsó szakaszához érnek. Mindezt visszafordítani képtelenség, bár a folyamat késleltetése, a várható élettartam növelése, a nyugdíjasok támogatása természetesen kötelező társadalmi és politikai feladat. Ám a halált az élet törvényei szerint megelőzi a születés, ahogy azt minap a miniszterelnök is hangsúlyozta. Amikor hazánk népesedési kilátásairól elmélkedünk, azt kell szem előtt tartani, hogy a születések száma lehetőleg ne csökkenjen, a születési arányszám pedig tovább emelkedjen. Az elmúlt évtized azt bizonyítja, az Orbán-kormány jó úton indult el. A demográfiai programok eredményessége közismerten az állandóságukban rejlik. A bizonyítottan sikeres intézkedések kivezetése a mindennapokból katasztrófával fenyeget.
A létünk forog kockán. Életünk a halál előtt.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)
