Ezeknek az elemeknek a többsége visszaköszön Orbán Viktor válaszlevelében, amely kifogásolja az egyébként érzelmi zsarolásban sem utolsó „európázók” sértő hangnemét. Szerintük Orbán ne sütögesse a pecsenyéjét önös érdekeitől vezéreltetve. Nem világos, miért lenne önös érdek, hogy a kormány nem hagyja elszabadulni az energiaárakat Magyarországon, ha egyszer mi, magyarok is ezt akarjuk? Rá­adásul – mint az MCC Gazdaságpolitikai Műhelye vezetőjének elemzéséből kiderül – az európai szankciós politikának éppenséggel nem Oroszország a kárvallottja, hanem Európa. Ezzel segítenénk az ukránokon? Milyen érdek fűződik a szociális feszültséghez Magyarországon?

Leszámítva persze azokét, akiknek érdekükben állna egy újabb taxisblokád. Meglehet ugyanis – a mi gondolatmenetünkben legyen ott a kétely –, nem is olyan ostobákkal állunk szemben. Csaknem húsz éve, egy strasbourgi sajtóúton tűnt fel, vajon mi értelme van annak, hogy egy ír kommunista politikusnő vehemensen ostoroz valamit, de senki nem érti, mit, hiszen írről – amely akkor még nem volt hivatalos uniós nyelv – nincs tolmácsolás. Pedig egyszerű: a saját választóihoz szólt a saját médiáján keresztül. Európa politikai diszkont­áruházában már akkor sem mentek a szomszédba egy kis hazabeszélésért. Valamilyen lelki vagy politikai igényt az is biztosan kielégít, hogy egyesek képtelenek túltenni magukat a már megtárgyalt uniós kérdéseken. De akkor legalább ne jöjjenek Európával!

Borítókép: Frans Timmermans (Fotó: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet)