A tücsök egész nyáron hegedült, húzta a talpalávalót, vidám volt. A hangya pedig dolgozott, izzadt, gyűjtötte a magokat télire. Aztán elérkezett az ősz, jöttek a hideg napok. A tücsök fázott, megéhezett. Bekopogott a hangyához, s kérte: Hangya barátom! Nyáron te is hallgattad az én hegedűszómat, adj, kérlek, egy kis elemózsiát.
Ez ugyan mese, de jól példázza a valóságot.
Németország egyszer csak azt mondta, nem kér többé az atomenergiából. Mondván, a zöldenergia, a megújuló források biztosítják az ellátást. Majd jött az „ősz”, és mégiscsak rászorultak a büszke németek az áramtöbbletre, így hát bekopogtak a franciákhoz. Kellene egy kis energia, üsse kő, az sem baj, ha nukleáris forrásból jön. Mindemellett beizzították a szénbányákat. Így ment füstbe az átgondolatlan zöldítés.
Németország nem tanult a saját példájából. A brüsszeli bürokratákkal és az Egyesült Államok irányításával kihúzta magát, és búcsút intett az orosz olajnak. A gyámság alatt vergődő Európai Unió vezetése az orosz gázról is lemondana. Csak jöjjön! Tehetjük hozzá, mert amikor kiderült, hogy a Gazprom július 11-én leállítja karbantartási munkálatok miatt az Északi Áramlat gázvezetéket, akkor bizony végigszaladt a hideg az oly elszánt döntéshozók hátán.