Ha háborúról beszél manapság valaki, akkor Ukrajnára gondol. Szétbombázott házak és menekültek jutnak eszébe, meg a Z betűs orosz tankok, a pusztítás, s Vlagyimir Putyin híres asztala, valamint Volodimir Zelenszkij, aki politikust és katonát is el tud játszani, hiszen ügyes színész. A túl hosszúra nyúlt és beláthatatlan keleti konfliktus egy pillanat alatt söpörte ki a fejekből a Covid-rettegést, a klímaváltozás okozta aggodalmakat vagy a migránshullám jelentette fenyegetés félelmét. Pedig bizony egyik sem szűnt meg.

Emlékezzünk: 2015 óta folyamatos ostrom alatt áll az Európai Unió teljes határvidéke! Állandóan, megállás nélkül próbálkoznak az embercsempészek betörni a régióba, hogy felvegyék a pénzüket és menjenek vissza keletre egy újabb adag emberért. 2015-ben a krokodilkönnyeket hullató nyugati liberális elit egy emberként állt ki az illegális migránsok befogadása mellett, és nevezte embertelennek és diktatórikusnak Magyarországot, amiért hazánk visszautasította az embertömeg befogadását és a jogos út kizárólagosságát hangsúlyozta. Azóta a magyar álláspont nem változott, csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van. Az akkori aggódók egy részét azóta leváltották választásokon, más részük pedig már más problémával foglalkozik, mondjuk az energiaválsággal, annak örvén próbálja embertelennek és diktatórikusnak beállítani Magyarországot.

A legendás szíriai fogorvosok hada helyett afganisztáni és pakisztáni származású emberek csaptak össze Szabadka mellett egy kis erdőben. Fegyverek dördültek el, egy ember meghalt, heten megsebesültek a harcban. Pedig ez nem Pakisztán vagy Afganisztán, ez a Vajdaság, Szerbia autonóm régiója, magyarlakta ékszerdoboz, ahol semmi keresnivalója fegyveres martalócoknak. A sztori természetesen nem éri el a nyugati sajtó ingerküszöbét, hiszen a liberális narratívába ez nem illik bele, ott most az ukrán háború miatt kell aggódni, no meg az amerikai abortuszhelyzeten felháborodni. A migrációs helyzet addig volt téma arrafelé, amíg fel lehetett venni a migránsok megsegítéséért járó támogatásokat, lehetett civil szervezetként irányítani őket meg szelfiket készítve a menekülttáborokban lájkokat gyűjteni az Instán. Aztán a pénz elapadt, a lelkesedés alábbhagyott, jött Greta Thunberg, jött a Covid, és a nyugati sajtó mosta kezeit, elfeledve közelmúltját.

A migránsválságot regio­nális konfliktussá nyilvánították, azaz csak azokat érinti, akik arrafelé élnek, esetünkben épp minket és a szerbeket. Időnként írnak egy-egy cikket, ha mondjuk arra vetődik egy brit stáb és riportot készít, de jelenleg ezzel a sztorival nem lehet se választást nyerni, se nézettséget emelni. Rossz emlékű ez az egész migránsválság, túl sok vér folyt azóta a terrortámadások eredményeként, túl sok az erőszak a nagyvárosok utcáin, s túl sok elkövetőről bizonyosodott be, hogy migránsként érkezett a nagy hullám során. Egyszerűbb félrenézni ilyenkor, és az LMBTQ-közösség jogaiért küzdeni, mert az állandóan téma, remekül fizet és lényegében csak szivárványos ruhákat kell viselni és mindenen megsértődni.