Európa nagy részén ünnep Mária mennybevétele, augusztus 15-e. Zárva vannak a boltok, az utca embere pedig tudja is, miért, akkor is, ha ő maga már réges-rég eltávolodott a vallástól, bevásárlástól bevásárlásig éli lelki életét. No és elfogadja, hogy ezen a hétfőn ez a torz „lelki” élmény elmarad. Ugyanez az ünnep nálunk nem jár munkaszünettel, viszont kevés magyarabb esemény van a naptárban. Nagyboldogasszony ünnepén mindenről megemlékezünk, amit a mennyei édesanyától kaptunk. Szent István királyunk ezen a napon halt meg, s ehhez kötjük az ország felajánlását a Szent Szűznek, aki több mint ezer éve óvja a nemzetünket. Mindössze öt nap múlva lesz Szent István szentté avatásának ünnepe, így Nagyboldogasszonytól augusztus huszadikáig egy egész ünnepkör a miénk, hasonlatosan a nagyhéthez vagy a karácsonyhoz.
Mert ez a nyár végi ünnepség is a várakozásról szól, még ha meg is zavarja a külvilág zaja ilyenkor az embert. Ez a várakozás nagyon örömteli, vallásosnak és világi gondolkodásúnak egyaránt. Azt tudjuk ma is megünnepelni, hogy hiába a viszályok, a belső megosztottság és a háborúk sorozata, ma is létezik, épül és erősödik a magyarság, s nem vált se németté, se törökké, se szovjetté, nem hódolt be egy nagyobb és erősebb népnek, nem veszítette el önazonosságát és hitét. Kellett hozzá Szent István királyunk zsenialitása, aki se a német–római császárnak, se a pápának nem ajánlotta fel a koronát, hanem tartotta utódait olyan erősnek, hogy Mária oltalmában képesek folytatni az ország- és nemzetépítést. Ha nem így dönt, talán elsöpört volna minket a történelem, s az apró részletek iránt érdeklődő történészhallgatók izzasztó vizsgatétele lenne a magyarok felemelkedése és bukása. Nem így történt. Mária megvédett minket, Szent István akarata érvényesült, az utódok pedig méltóak voltak a bizalomra.
