Minden év október 23-án szomorúan konstatáljuk, hogy egyre kevesebben vannak köztünk, körülöttünk, akik még elmondhatják magukról Faludy György híres versének sorait: „ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, / nem múlt vagy nékem, nem történelem, / de húsom-vérem, lényem egy darabja, / szívem, gerincem…” Tegnap óta eggyel kevesebb ötvenhatos hős van köztünk, Wittner Mária, aki nem érhette meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatvanhatodik évfordulóját.
Az ötvenhatos hősökről legtöbbször a pesti srácok jutnak eszünkbe, akik fegyverrel a kézben harcoltak a világ legerősebb hadserege ellen. Nem véletlenül választotta a Time 1956-ban az Év emberének a magyar szabadságharcost, de ha jobban megnézzük az amerikai hírmagazin akkori címlapját, az elszánt tekintetű, lobogó hajú, bekötözött bal kezével dobtáras géppisztoly csövét tartó fiatal férfi mögött egy lány arcát is látjuk.
A kép arra emlékeztet, amit egyébként nem túl gyakran emlegetünk, hogy a pesti srácok mellett bizony jó néhány lány, fiatal asszony is küzdött a barikádokon a szovjet megszállók ellen. Köztük az akkor tizenkilenc éves Wittner Mária, aki október 23-án csatlakozott a felkelőkhöz, és november 4-i megsebesüléséig végig ott volt velük a Corvin köztől a Vajdahunyad és a Tűzoltó utcáig.