időjárás 12°C Jeromos 2022. szeptember 30.
logo

Közelít a tél

Sitkei Levente
2022.09.22. 06:00 2022.09.22. 10:01
Közelít a tél

A világpolitika nem hasonlít egy munkahelyi közösség életéhez, esetleg a családok működéséhez. Ez egy igazi fortyogó üst, ahol senki se barátkozik őszintén, hiszen bármikor kiderülhet, hogy mások az érdekeik, ezért aztán az összes mosoly álságos, de sebaj, ezzel mindenki tisztában van. Vagyis úgy tűnik, az Európai Unión kívül mindenki. Itt most nem Németországról vagy Franciaországról van szó, hanem az összeuró­pai kísérletről, amely minden erővel megpróbálja önmagát világpolitikai tényezőnek beállítani, és sohasem sikerül.

Oroszország részleges mozgósítása egy nagyon súlyos jelzés. Ez a háború előszele, sokkal veszedelmesebb, mint az eddigi események. Moszkva láthatóan nem hagyja magát, a különleges hadműveletek bármikor megkaphatják Oroszországban is a háború titulust. Nekünk, euró­paiaknak egyetlen dolgunk lett volna: lehűteni a kedélyeket és saját érdekeinket szem előtt tartva a béke érdekében tevékenykedni. Nem így történt.

Az uniós döntéshozók ismét pillanatonként módosítva álláspontjukat, rosszul kommunikálva egyszerű Facebook-felhasználóvá váltak, akik kék-sárga ruhákban tartottak gyújtó hangú, ámde picit sem átgondolt beszédeket, hogy elvtársaik harsogva tapsolják meg őket, mielőtt elmennek együtt ebédelni. Arra viszont egy sem gondolt, hogy az a kosztüm csak magamutogatás, lájkvadászat, s nem politikusi teljesítmény. Ezek a politikusok szoktak online kormányt buktatni, majd csalódni, hogy csak nyolcan jöttek ki tüntetni. De ez a háború nem online zajlik.

Az uniós csodafegyver, a szankciók elrendelése már kezdetben teljesen értelmetlen volt. A világtörténelem során egyetlen országot se sikerült térdre kényszeríteni gazdasági büntetőintézkedésekkel, csakis dacot szült a jogszabályokban megfogalmazott harag. Oroszország azonban nem Kuba vagy Észak-Korea. Az unió természetesen nem egységes a szankciókat illetően, ezt is tudni lehetett előre, az egyes államok különböző fokú józanságot tanúsítottak, s csak egyetlen volt, amely az első perctől kezdve azt mondja, béke kell, mindenáron: Magyarország.

A józanság szava azonban nem hatotta meg Brüsszelt, ott a kosztümöket rég kiválogatták, nagyokat derültek egymáson a burokban élő eurok­raták, felállva tapsoltak, s elszöszmötöltek az LMBTQ-jogok védelmét illetően, Ukrajnát egy csodálatos demokráciának látták, Oroszországot pedig a gonosz birodalmának. Ha pedig valaki figyelmeztetett, rossz lesz ennek a vége, azt a sajtó és az Európai Parlament teljes fegyverzetével utasították rendre. Jól működő rendszer ez, feltehetően hasonló lehetett a haldokló Róma is, mikor a germánok a kapuit ostromolták.

Nem tartunk itt természetesen, s remélhetőleg soha nem jutunk hasonló sorsra, de a felelősséget meg kell állapítani. A saját felelősségünkről van szó, hogy Európa egy szervezetbe tömörült része miként képes tenni is a békéért, s nem csak rajongókat gyűjteni az Instán. Ez a félmilliárdos közösség igenis törékeny, békét akar, üzletelni és utazni szeretne, kifizetni a rezsiszámlát és nem aggódni a határ túloldaláról jövő hírek miatt.

A világ leghatalmasabb és leggazdagabb tömbje lehetne, ha józanul foglalkoznának a nemzetközi eseményekkel, ehelyett az egyetlen stabilan politizáló tagot állítják folyamatosan pellengérre, figyelmen kívül hagyva a nagyon baljóslatú jeleket.

Magyarország nem is tehet mást, mint különutas politikát folytat, erre kötelezi a kormányt az alaptörvény. Az országot meg kell védeni, a magyarokat, legyenek belföldön vagy a határainkon túl, képviselni kell. A felmérések mutatják, hogy a magyar lakosság túlnyomó része elutasítja a szankciókat, s békét akar.
Csak úgy tűnik, nagyon sokan akarnak háborút.

Borítókép: illusztráció (Forrás: AFP)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.