A józanság szava azonban nem hatotta meg Brüsszelt, ott a kosztümöket rég kiválogatták, nagyokat derültek egymáson a burokban élő eurok­raták, felállva tapsoltak, s elszöszmötöltek az LMBTQ-jogok védelmét illetően, Ukrajnát egy csodálatos demokráciának látták, Oroszországot pedig a gonosz birodalmának. Ha pedig valaki figyelmeztetett, rossz lesz ennek a vége, azt a sajtó és az Európai Parlament teljes fegyverzetével utasították rendre. Jól működő rendszer ez, feltehetően hasonló lehetett a haldokló Róma is, mikor a germánok a kapuit ostromolták.

Nem tartunk itt természetesen, s remélhetőleg soha nem jutunk hasonló sorsra, de a felelősséget meg kell állapítani. A saját felelősségünkről van szó, hogy Európa egy szervezetbe tömörült része miként képes tenni is a békéért, s nem csak rajongókat gyűjteni az Instán. Ez a félmilliárdos közösség igenis törékeny, békét akar, üzletelni és utazni szeretne, kifizetni a rezsiszámlát és nem aggódni a határ túloldaláról jövő hírek miatt.

A világ leghatalmasabb és leggazdagabb tömbje lehetne, ha józanul foglalkoznának a nemzetközi eseményekkel, ehelyett az egyetlen stabilan politizáló tagot állítják folyamatosan pellengérre, figyelmen kívül hagyva a nagyon baljóslatú jeleket.

Magyarország nem is tehet mást, mint különutas politikát folytat, erre kötelezi a kormányt az alaptörvény. Az országot meg kell védeni, a magyarokat, legyenek belföldön vagy a határainkon túl, képviselni kell. A felmérések mutatják, hogy a magyar lakosság túlnyomó része elutasítja a szankciókat, s békét akar.
Csak úgy tűnik, nagyon sokan akarnak háborút.

Borítókép: illusztráció (Forrás: AFP)