A világpolitika nem hasonlít egy munkahelyi közösség életéhez, esetleg a családok működéséhez. Ez egy igazi fortyogó üst, ahol senki se barátkozik őszintén, hiszen bármikor kiderülhet, hogy mások az érdekeik, ezért aztán az összes mosoly álságos, de sebaj, ezzel mindenki tisztában van. Vagyis úgy tűnik, az Európai Unión kívül mindenki. Itt most nem Németországról vagy Franciaországról van szó, hanem az összeurópai kísérletről, amely minden erővel megpróbálja önmagát világpolitikai tényezőnek beállítani, és sohasem sikerül.
Oroszország részleges mozgósítása egy nagyon súlyos jelzés. Ez a háború előszele, sokkal veszedelmesebb, mint az eddigi események. Moszkva láthatóan nem hagyja magát, a különleges hadműveletek bármikor megkaphatják Oroszországban is a háború titulust. Nekünk, európaiaknak egyetlen dolgunk lett volna: lehűteni a kedélyeket és saját érdekeinket szem előtt tartva a béke érdekében tevékenykedni. Nem így történt.
Az uniós döntéshozók ismét pillanatonként módosítva álláspontjukat, rosszul kommunikálva egyszerű Facebook-felhasználóvá váltak, akik kék-sárga ruhákban tartottak gyújtó hangú, ámde picit sem átgondolt beszédeket, hogy elvtársaik harsogva tapsolják meg őket, mielőtt elmennek együtt ebédelni. Arra viszont egy sem gondolt, hogy az a kosztüm csak magamutogatás, lájkvadászat, s nem politikusi teljesítmény. Ezek a politikusok szoktak online kormányt buktatni, majd csalódni, hogy csak nyolcan jöttek ki tüntetni. De ez a háború nem online zajlik.
Az uniós csodafegyver, a szankciók elrendelése már kezdetben teljesen értelmetlen volt. A világtörténelem során egyetlen országot se sikerült térdre kényszeríteni gazdasági büntetőintézkedésekkel, csakis dacot szült a jogszabályokban megfogalmazott harag. Oroszország azonban nem Kuba vagy Észak-Korea. Az unió természetesen nem egységes a szankciókat illetően, ezt is tudni lehetett előre, az egyes államok különböző fokú józanságot tanúsítottak, s csak egyetlen volt, amely az első perctől kezdve azt mondja, béke kell, mindenáron: Magyarország.
