Ám ez nyilvánvaló ostobaság, hiszen mi a nyavalyát akarnának a pártok, ha nem bázist és támogatást. Mégis ebben a mozzanatban keresendő a lényeg. A balliberális ellenzék ugyanis olyan mértékben járatta le a többpárti demokrácia intézményét, hogy ma már szégyen pártpolitikusnak a közelébe állni is. Emlékezzünk az ősbűnre, amikor az országot a leghangosabb antikommunistaként átverő SZDSZ összeállt a posztkommunista szocialistákkal a pénzért és a hatalomért. Aztán arra, ahogyan Gyurcsány megpuccsolta Medgyessyt, lenyúlta az MSZP-t, tönkretette az országot, és megverette, kilövette azok szemét, akiknek ez nem tetszett. Ez aztán elindította az osztódással szaporodás dicstelen folyamatát. Ki emlékszik már az Együtt pártra, amelyik külön indult? Vagy ki tud felsorolni kettőnél több politikusát a Párbeszédnek? Bebizonyosodott, hogy nem lehet más a politika, és még a legnagyobb túlélő, a DK sem nevezi önmagát pártnak, bár ők kétséget kizáróan jogi értelemben is akként működnek. 

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a szemünk láttára bontakozik ki a napokban a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb kampányfinanszírozási botránya, egy nemzetközi méretekben is rendkívül komoly beavatkozási kísérlet egy szuverén ország választási rendjébe, ami szintén arra építette föl nem túl szilárd érvrendszerét a felháborodásunkkal szemben, hogy nem történt semmi szabálytalan, hiszen nem pártokat finanszíroztak a guruló dollárokkal kormánybuktató szándékaikban, csak Márki-Zay Péter mozgalmának kultúraváltoztató elképzeléseit. Az egy dolog persze, hogy ettől az agymenéstől tisztességes demokratának azonnal ökölbe szorul a keze, de nagyon úgy tűnik, a baloldalon fordított arányosság van a demokráciára, jogállamiságra történő hivatkozások száma és az ezen alapelvekből kiinduló cselekvések mennyisége között. Ahogy annak idején fosztóképző volt a szocialista jelző minden előtt, vagyis azt jelentette a szocialista demokrácia, hogy undorító diktatúra, úgy ma is keveseké a Mindenki Magyarországa, és a nép pártján is biztosan áll valaki, de hogy nem Jakab Péter és a hozzá hasonlók, az egészen bizonyos.

Úgyhogy még ők a legkevésbé szemfényvesztők, ők a legőszintébbek. A párt rövid nevét tekintve különösen!

Borítókép: Jakab Péter (Fotó: MTI/Kovács Attila)