Hiába kerestünk egy hírt a The New York Times nemzetközi kiadásának tegnapi címlapján. Pedig van ott szó mindenről, így például arról, „Németországnak nagy problémája van” (kitalálhatták: erősödik a szélsőjobboldal), ahogyan arról is írnak, Oroszországon szorítani kellene még egy kicsit, mert továbbra is jól keres az olajon. Csak éppen az említett két országot – a tágabb értelemben vett Európa két vezető hatalmát – összekötő Északi Áramlat tavalyi felrobbantásával kapcsolatos új hírt nem találni sehol.
Azt, amelyben Seymour Hersh, az egyik legismertebb amerikai oknyomozó újságíró szerdán arról számolt be meg nem nevezett forrása alapján: amerikai haditengerész búvárok – afféle antihős Kundok – robbanthatták fel a gázvezetékeket. Mégpedig Joe Biden elnök utasítására, a CIA-vel karöltve és norvég cinkosság mellett. A Fehér Ház és a CIA is kategorikusan tagadta a cikkben foglaltakat. Washingtoni ismerősök szerint a The Washington Post és a The Wall Street Journal sem akarta túlságosan megzavarni az olvasóikban eddig kialakított képet: országuk nemes eszközökkel segíti az ukránok szabadságharcát a gonosz Putyin ellenében. Akárcsak egy hollywoodi filmben.
Hershre bajosan lehetne legyinteni mint habókos firkászra. A Pulitzer-díjas újságíró már számos alkalommal tört borsot a washingtoni vezetés orra alá. A legemlékezetesebb az amerikai külpolitika egyik legnagyobb szégyene, az 1968-as My Lai-i vérengzés feltárása volt. Természetesen ő is tévedhet, ahogyan a forrásai is (sőt szándékosan is állíthatnak valótlant), az azonban nem tűnik életszerűnek, hogy 85 évesen méretes hírlapi kacsával akarná lerombolni a nimbuszát.
A Kreml tegnap reagált a hírre, következményekkel fenyegetve meg Washingtont, és a történtek mielőbbi alapos kivizsgálását sürgetve. Északi országok már a robbantáskor jelezték, hogy a vezetékeket komoly szabotázsakció tehette csak tönkre. Az ilyesmi mélytengeri körülmények között igen komoly technológiai és logisztikai felkészültséget igényel; különösen úgy, ahogy Hersh is írja: ne maradjon nyom utána.
