Nem túl valószínű, hogy van még hazánkban teremtett lélek, akit bármilyen meglepetés érhet a honi baloldali ellenzékkel kapcsolatban. Így hát ne is áltassák magukat a Gyurcsány-kötelékbe tartozó, NGO-vezérelt aktivistacsoportosulások, hogy sikerült valami váratlant produkálniuk, amikor kerek perec megtagadták az egyeztetést a pedagógus-életpályamodellről a belügyi tárcával. Voltaképpen már az indulásnál lelepleződtek, így nemcsak Machiavellinél, hanem mozgalmi példaképüknél, Alinskynél is megbuktak volna konspirációból.
Dehogyis akartak ők tárgyalni, és ezt nem is rejtették véka alá! Már eleve úgy érkeztek, hogy távozni fognak.
A csupán hisztériázásban verhetetlen, de logikus gondolkodásban pótvizsgára utalandó Szabó Tímea Párbeszéd-exelnök meg is mondta: „Azért jöttünk, hogy felszólítsuk Pintér Sándort és a kormányt, hogy vonja vissza a státustörvénynek hívott bosszútörvényt. Erről a törvényjavaslatról teljesen felesleges tárgyalni, mert ez nem javítani, hanem rontani fogja az oktatás helyzetét.” Gelencsér Ferenc, a tudáskerülést piedesztálra emelő, parlamenti bejutásért küzdő párt, a Momentum elnöke pedig azt mondta: egyértelmű, hogy a miniszter részéről nincs nyitottság a törvény visszavonására.
Vagyis bevallották: eszük ágában sem volt tárgyalni, a tárcavezetőtől pedig kizárólag a törvény visszavonását fogadnák el.
Hogy milyen elképzeléseik vannak a kormány javaslatai helyett az oktatás, a pedagógusok helyzetének a javítására? Mint már annyiszor, most sem derült ki, hisz a baloldal kizárólag az elutasításban jeleskedik, saját ötletek elővezetésére, valaminek az igenlésére képtelen. Adja magát a kérdés: akkor minek mentek el az egyeztetésre? A válasz nem igényel különösebb rafinériát: pusztán saját maguk adminisztrálása, a tiltakozásuk nagyobb sajtónyilvánossága, a külföldi, Freund-féle magyargyűlölő baloldal előtti mártírkodás céljából.
A valódi programjukat ugyanis mégsem tartják praktikusnak nyíltan világgá kürtölni. Ez pedig az életkorra való tekintet nélküli gyermek- és diákhalászatként írható le. Úgy gondolják, hogy az ifjúság erőszakos beterelése a balos karámba nem várathat magára, ennek pedig egyik legfontosabb eszközének vélik az oktatásirányítás kriminalizálását.
Számtalanszor hallhattuk, hogy a fiatalság körében nem népszerűek a kormánypártok, a baloldal a menő. Ez persze egyáltalán nem igaz, minden korosztályban a polgári konzervatív erők vezetnek, és ezt ők is tudják. Éppen ezen próbálnak változtatni, aminek kaotikus kísérőjelenségei az erőszakos tüntetések, az álságos jajongás a szegény pedagógusok sanyarú sorsa felett.
Pedig igenis tisztában vannak azzal: ha abbahagynák az ország fúrását Brüsszelben, soha nem látott magasságokba emelkedhetne a tanárok fizetése a nekünk jogszerűen, kötelezően járó uniós pénzek hazánkba érkezésével.
A szélsőségessé züllött hazai baloldal azonban nem csupán a tanárokat, a diákokat is elárulja, amikor hazug kommunikációjával félrevezetné őket. Persze a fiatalok forradalmi aktivistává gyúrásának megvannak a határai, s ez a demonstrációk gyér részvételéből lemérhető. Hiába pótolnák az elillant vagy sosem volt támogatói bázisukat a jövő szavazóival, ez nemigen megy.
Karácsony Gergely a kamuesélyes kormánytámadó lakógyűlésére is e célból invitálná a kiskorúakat, ám kilóg a lóláb itt is, hogy csupán előzetes szavazóédesgetésről és a felelősség rájuk hárításáról van szó.
Úgy tűnik, a botránypárti baloldal túlzottan hitelt ad a fiatalság, bolondság mondás kétes valóságtartalmának. Holott a fiatalok a jelek szerint vannak annyira bölcsek, hogy nem hagyják magukat beugratni szélsőbaloldali provokációkkal.
