Mítosz az Európai Unióval kapcsolatban, hogy Brüsszelben a nemzeti érdekek egy csapásra semmivé lesznek, mintha legalábbis meghaladottak lennének. A hamis kép szerint az EU fővárosában mindenki csak a közös „Európa-ház” építésén munkálkodik, ajkáról ki sem fogy az Örömóda – azt pedig már régen elfelejtette, hol született, honnan érkezett.
Valójában a nyugati uniós tagállamok régen kidolgozták már annak gyakorlatát, hogyan kerülhet ki-ki közel ahhoz az uniós tűzhöz, amihez a legtöbb – hangsúlyozzuk – nemzeti érdeke fűzi.
A franciák, az EU agrárpolitikájának fő kedvezményezettjeiként tudták például, miként kell úgy beépülniük az uniós apparátusba, hogy ezen a területen már a jogszabálytervezetek is a kezük nyomát viseljék. A németek a költségvetés-ellenőrzésre fordítottak különös figyelmet, lévén ők az uniós kassza legnagyobb befizetői. Látni akarják, kik és mire fordítják a pénzüket: nekik ez a nemzeti érdekük. Brüsszelben és Strasbourgban is láttunk már példát arra, amikor ez a nemzeti érdekérvényesítés különösen nyersen mutatkozott meg. Ilyenkor nagy pénzek forognak kockán. Például amikor a bortermelő országok képviselői – párthovatartozásra való tekintet nélkül – véd- és dacszövetségbe tömörültek, vagy amikor az EU költségvetés vitája árkot vont a befizető és a haszonélvező tagállamok közé.
Mert az egyik oldalon azt tartották nemzeti érdeknek, hogy az ő adófizetőiktől minél kevesebb pénzt vonjanak el, a másikon pedig azt, hogy az ő országuk minél többet kapjon.
Magyarország ez utóbbi országok közé tartozik. Az EU nem véletlenül beszél felzárkóztatási alapokról: szívesen tartanánk már ott, hogy ezekre a pénzekre nincs már szükség. De még van, mert a felzárkózás időt vesz igénybe. Alapvető nemzeti érdek, hogy megszerezzük a hazánknak járó pénzeket. Így látja ezt a magyarok négyötöde is, a Real PR93. felmérése szerint ugyanis a megkérdezettek 80 százaléka úgy véli, európai parlamenti képviselőink hazafias kötelezettsége, hogy a – hangsúlyozzuk – Magyarországot megillető, nem pedig szívességből vagy segélyként utalt pénzek megszerzésén dolgozzanak, nem pedig a visszatartásukon.
