Ha már itt tartunk, arról sem ártana tájékozódniuk, vajon miért mozgat meg olyan kevés embert ez a „Fúj kormány!” álságos, álérdekvédő demonstrációsorozat. Hát azért, mert itt sem akarják egy percig sem szimpatikussá tenni magukat, kizárólag arra koncentrálnak, hogy a lakosságot, tanárokat, diákokat rávegyék, sőt rászorítsák valamire – véletlenül mindig a jobbközép polgári kormány támadására. Meg tudja valaki mondani közülük értelmes, egyszerű szavakkal az általuk státustörvénynek nevezett, sőt gúnyolt, szidalmazott tervezetről, javaslatról, hogy mi a bajuk vele? Érdemes beleolvasni a Soros György által támogatott Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) álszakmai szövegébe, amit arról állítottak össze, mik a törvény úgymond legégetőbb kérdései. Értékes jutalmakat lehetne kiosztani azok között, akik ez alapján vagy a Gyurcsány-párt bosszútörvényt emlegető kirohanásai nyomán rájönnek, valójában mi a gondjuk azzal, hogy a pedagógusok a közalkalmazotti helyett köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban lesznek a jövőben. Hihetetlen, hogy mennyire semmilyen értékelhető konkrétumot nem tudnak mondani.
Az oktrojált baloldali terv, recept az volna, hogy mindenki ismerje el a kormány ártó szándékait, s innentől kezdve már nem is kell kérdéseket feltennie, pláne nem kell válaszolni senkinek sem rájuk. Akkor már arra sem lenne szükség, hogy megtudja, mi a búbánatért tiltakozik. Hisz mondja meg valaki, mitől annyira kellemetlen, kénköves pokollal felérő fejlemény egy tanár életében, ha három év alatt 75 százalékos béremelésben részesül, tíz hétre emelkedik az éves szabadsága, s csupán 24 órában rögzítik a heti kötelező tanítási óráinak a számát? Miért kellene háborogniuk amiatt, hogy a rendszerváltozás óta messze a legnagyobb fizetésemelést kaphatják a pedagóguséletpályamodell-törvény elfogadása esetén? A jelek szerint maguk a pedagógusok sem tartják ezeket az új jogszabályi elemeket annyira ijesztőnek, ami a demonstrációk gyér látogatottságából is lemérhető.
Még csak nem is dereng a baloldali politikai pártoknak és kapcsolt álcivil részeiknek, hogy emiatt nem mennek el a tüntetésre többen, és ezért csökken folyamatosan az ő támogatottságuk is? Egy esetben fordíthatnák meg a népszerűségvesztésüket: ha Brüsszelben tiltakoznának, hogy ne akadályozzák tovább a nekünk jogszerűen járó EU-pénzek törvénytelen visszatartásával a tanári béremeléseket.
Arra viszont, hogy maguk és elvtársaik ellen fellépjenek, annyi az esély, mint arra, hogy a Lánchidat be lehessen tolni éjszakára az alagútba.
Borítókép: Résztvevők az új pedagóguséletpálya-törvény elleni tüntetésen a Kossuth téren, a Parlament előtt 2023. június 16-án (Fotó: Máthé Zoltán)