Kifürkészhetetlenek a demokrácia útjai. Pár éve a gyilkosságért elítélt Joel Castón volt az első, aki a rács mögött ülve nyert el választott tisztséget Washingtonban a helyhatósági voksoláson. Új hivatalában többek között annak a börtönnek a felügyelete is a hatáskörébe tartozott, amelyben éppen a büntetését töltötte. Indiában sem lehetetlen választott hivatalt elnyernie egy őrizetesnek. Az európai politikai élet ugyan még nem tart itt, de ezzel együtt magasabb mércét helyeztünk volna választott politikusaink elé. Különösen amilyen éberek az utóbbi években az uniós demokrácia és jogállamiság őrei, hogy Magyarországot a korrupcióra hivatkozva habozás nélkül kirekesztenék az EU döntéshozatalából. Ezt példázta a minapi európai parlamenti határozat, amely a fősodorbeli frakciók jóváhagyásával alkalmatlannak tartja hazánkat a 2024-es soros uniós elnökség ellátására.
E hét elején már másról szólnak a hírek. Eva Kailinak, a zsákszámra mért katari csúszópénz elfogadásával vádolt görög szocialista EP-képviselőnőnek nemcsak feloldották a házi őrizetét, de most már szavazni is bejárhat munkahelyére, az Európai Parlament strasbourgi épületébe. Milyen nemes gesztus! A korrupcióban térdig, a bőröndbelsőig érő eurókötegekben pedig bokáig gázló Kaili így akkor is felsorakozhat elvbarátai mellé, ha a T. strasbourgi Házban éppen a magyarországi korrupció kerül majd terítékre. Bármiféle gátlásról a jelek szerint nem nagyon beszélhetünk. Magyarország ellen szavazott például Marc Tarabella, a brüsszeli korrupciós botrány egyik, belga szocialista gyanúsítottja is.
Ezek az emberek a saját szemükben a gerendát nem veszik észre, míg másokéban a szálkát is hatalmasnak találják. Ez nem is csoda, ha belátjuk, hogy előre meghatározott politikai feladatot teljesítenek az ülésteremben, elvégre nem erkölcsfilozófusnak vették fel őket, hogy túl sokat dilemmázzanak. Varga Judit igazságügy-miniszter e képmutatás láttán már azon sem csodálkozna, ha Kailit neveznék ki jelentéstevőnek egy olyan ügyben, amelynek témája a korrupció.
