Nem sok gátlással lehet megáldott az a vezető európai bizottsági tisztviselő sem, aki amellett, hogy az EU szomszédság- és bővítési politikáját kidolgozó brüsszeli főigazgatóság élén áll, egyben egy luxusszálloda tulajdonosa is Balin. Ennyire jól fizetnék az eurokratákat? Miközben Gert Jan Koopman, az állítólagosan puritán holland nemzet szülötte bőszen gyűjthette be a dollárokat az indonéziai turistaparadicsomban üdülőktől, az EU egyik fő problémája – mint emlékezetes – az volt, hogy nálunk kormánypolitikusok ülhettek egyetemek kuratóriumában. Úgy tűnik, az összeférhetetlenségnek a korrupcióhoz hasonlóan van egy törvényszerűsége, amelyet a fizikusok most már Koopman-tételnek neveznek: mindig csak nálunk fordul elő, náluk sohasem…
Mindez lassan, de biztosan ássa alá az európai intézmények hitelességét. Erősítheti továbbá – más okok, így Ukrajna túlzásba vitt (fegyveres) támogatása mellett – azt a folyamatot, hogy
a közelmúltbeli választásokon több EU-tagállamban, köztük az olaszoknál, a finneknél, a spanyoloknál is jobboldali fordulat következett be. De a franciáknál, a lengyeleknél vagy az osztrákoknál sem állnak rosszul az uniós fősodorral szembeni erők. Sőt az Orbán-kormány barátai, a Nemzeti Tömörülés, a Jog és Igazságosság, illetve az Osztrák Szabadságpárt egyaránt a legerősebb pártként tekinthet jelenleg a versenytársaira.
A kettős korrupciós mérce, a harácsolás és a háborús retorika egyre távolítja az európai fősodort az átlagemberektől, a Kailiról, Tarabelláról és társaikról szóló hírek pedig csak tágítják a szakadékot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!