Afrika esetében másfél milliárd emberről és háromezermilliárd dollár megtermelt értékről beszélünk, no meg néhány tucat szavazatról a nemzetközi fórumokon – mindezt háborús időkben lebecsülni több mint bűn, egyenesen hiba. Oroszországnak a nyugati szankciók miatt arra kell most terjeszkednie, amerre csak tud, hogy támogatáshoz és bevételhez jusson. Ennek egyik fő színtere Afrika, amelynek országaiban a legjobb memóriával megáldottak sem tudják felidézni, hogy földjüket szovjet lánctalpasok dúlták volna, a nyugati gyarmatosítás fájdalmaira viszont sokan jól emlékeznek. Ez eleve lépéselőnyt ad a térségben Moszkvának, amely a világ legnagyobb, így legelőnyösebb geopolitikai adottságokkal rendelkező országaként tovább növeli stratégiai mozgásterét. Mindez rubelesíthető is: meglehet, az afrikaiaknak egyenként nincs sok pénzük, de rengetegen vannak, és az mindösszesen már sok pénz. Oroszország Afrika legnagyobb fegyverszállítója, de technológiát is visz a fekete kontinensre. A Roszatom nukleáris üzleteken dolgozik, az Európából elhajtott Sberbank (brrr!) pedig a mesterségesintelligencia-fejlesztéseit osztja meg. Nem inkább enni kellene adni azoknak az afrikaiaknak? – vethető fel a kérdés. De, feltétlenül. Csak kicsit átfogalmazva Bertolt Brechtet: először a bendő, aztán jöhet a nagy druzsba.
Ezért aztán az oroszok előbb ennivalót küldenek. A mostanra megfeneklett orosz–ukrán gabonaegyezmény körül az porhintés, hogy a szegény afrikaiak éhen halnak, mert Putyin nem engedi ki az ukrán gabonát. Antony Blinken amerikai külügyminiszter azzal vádolta Moszkvát, hogy fegyverként használja az élelmiszert, amikor megvonja a falatot a rászorulóktól. Viszont ha megnézzük az ukrán gabonaexportot, annak elsődleges fogyasztói csak kis túlzással a kukoricával táplált spanyol sertések… A gabonakivitelben a búza szerényebb helyet foglal el. Az elsődleges célországok sorrendje Kína, Spanyolország, Törökország, Olaszország és Hollandia. Nem véletlen: az amúgy oligarchákat gazdagító ukrán export az unióssal rivalizál, itt okozva akkora felfordulást, hogy még a Kijev iránt gyengéd érzelmeket tápláló lengyeleket is összeugrasztotta az ukránokkal. Az ezen jól szórakozó Putyin lépése: hat afrikai államba egyenként 25-50 ezer tonna gabonát küld ingyen. Blinken úr, hozzáfűznivaló?
Beláthatatlan, hogyan alakul az ukrajnai háború; a legjobb lenne, ha már véget érne. De aki lebecsüli az orosz diplomáciát és lehetőségeket, az alighanem hiányzott, amikor osztálya az elmúlt kétszáz év történelmét tanulta. Aki szerint pedig a Nyugat győzött mondjuk Vietnámban, Irakban vagy Afganisztánban, az túl sok hollywoodi filmet nézhetett.
