A jogállamiság az Európai Unión belül nagyon érzékeny téma. Ezen áll vagy bukik az összeurópai projekt, ráadásul minden önjelölt demokrata úgy érzi, egyedül ő dönti el, mi számít demokratikusnak és mi nem. Jogszabályokat nyálaz át, és úgy forgatja a törvénykönyveket, ahogy az ő személyes céljainak megfelel, majd kimondja a verdiktet, valami demokratikus-e vagy sem. Jó esetben ez egy Facebook-üzenet szintjén marad, a cicás képek és a nyaralós beszámolók között, rossz esetben ezért valaki pénzt kap, és tekintélyt is kölcsönöz neki a nyolcvanas években modernnek hitt üvegpalota Brüsszelben.
A király persze meztelen, ezt szinte mindenki tudja Európában. Az Európai Parlament szavazásán maga Eva Kaili is szavazott arról, hogy szigorú etikai testületet hozzanak létre, mert tényleg saját magukon kell elkezdeni a megtisztulást. Talán nem meglepő, hogy a közelmúlt legnagyobb botrányának poszterlánya a kérlelhetetlen szigor mellett tette le a voksát, függetlenként, s mivel már nem ül házi őrizetben, s nem tiltották el a közügyek gyakorlásától, teljesen jogosan. Kailit ugyanúgy megilleti az ártatlanság vélelme, mint bárki mást, és ki is használja ezt. De vajon ez erkölcsös-e egy választott képviselőtől? Nem, egyértelműen aláássa az egész parlament tekintélyét, az ikonikus szőke képviselő asszonynak valaki szólhatna, ami jogszerű, az nem feltétlenül erkölcsös. De hiába, a képviselők pénzt kapnak a szavazáson való részvételért, a voksolásért, a bejárogatásért, és az a gazdag ember, aki az utolsó fillérért is lehajol az utcán. Márpedig Eva Kaili nagyon gazdag ember.
