A Sziget nagyjából abban a pillanatban veszítette el az ártatlanságát, amikor pénzt kezdett termelni, azaz lényegében a megvalósításakor, azonnal. Szabadságról és függetlenségről beszélt akkor a bülbülszavú SZDSZ, amely saját hirdetőfelületeként fogta fel a Diákszigetet. Ahol rengeteg ember összegyűlik, ráadásul fiatalok, a liberálisok azonnal megtalálják, miért kell egy hét együttlét. De ma már nem 1993-at írunk, az SZDSZ meghalt és újraéledt, de az eszme, amelyet hirdetett, örök. A társadalom átgyúrása, újraértelmezése, szépen becsomagolva zenébe, táncba és közösségi élménybe. Ma is ugyanaz zajlik, mint egykoron, a Sziget gyermekkorában, csak sokkal-sokkal profibban és sokkal több pénzből gazdálkodva. Ma is előjönnek a kötelező körök, persze homoszexuális párral reklámozzák a szórakozást, szivárvány hirdeti a befogadást, csak ez az elmélet ne volna olyan őrületesen átlátszó és vadul politikai.
Vajon erről szól az egyhetes buli? Nagyon kérdéses, mennyire koncentrál az átlagos szigetlátogató a közéleti kérdésekre a koncertek és a sörözések idején. Akármennyire is eltorzult a világ és lett a befogadható környezetből egy teljesen virtuális massza, a való élet ma is nagyon hasonlít a régmúlthoz, azaz a buli az buli, jókedv, nagy röhögések a barátokkal, szerelmek és szenvedély, új ismeretségek, könnyen feledhető kalandok. A liberálisok kreatívjai hisznek abban, hogy a közös mulatozás kihozza az emberből a szunnyadó politikust, de ezt legfeljebb a könyvelők hiszik el, meg azok, akik a Facebookon élik az életüket. A Sziget nem válik politikai tényezővé, még ha ekként is próbálják eladni. Félmillió ember elmegy oda, kifizeti a horrorisztikus belépőt, átlényegül egy hétre álnomáddá, elhiszi, hogy most ő a szabadságot tapasztalja meg, majd hazatér és folytatja az életét, teljesen ugyanúgy, mint az egyhetes élmény előtt.
Rengeteg a külföldi, hollandok és franciák tömegesen árasztják el a Hajógyári-szigetet és Budapestet ezekben a napokban. Jól szituált fiatalok vastag pénztárcával, akik az üzlet gerincét jelentik, ők a célcsoport, a fizetőképes kereslet. Ezek a srácok meghallgatják a világsztárok koncertjeit, majd esetleg elmennek egy magyar banda előadására, és felismerik, nahát, itt vadkeleten is van zene, jó zene, itt is van élet. Kicsit kinyílik a világuk, a vastag falú nyugati buborék, amelyet kipukkasztani szinte lehetetlen, de a lángos és a fröccs mindenképpen segít a tisztánlátásban. Elmúlt már az az idő, amikor ájult tisztelettel felnéztünk az okos és művelt Nyugatra, ahol tudnak zenélni és élni. Mi is tudunk zenélni és élni, van egy saját életmódunk, ami nem olyan, mint a tiétek, nézzétek meg, okuljatok belőle, ha akartok, vagy egyszerűen csak érezzétek jól magatokat! Ebbe az életmódba belefér, hogy az itteni aktivisták fújják a saját lufijukat, megdolgoznak azért a pénzért, amit onnan, tőletek kapnak, és végül sok-sok cikk születik majd arról, hogy Magyarország egy fasiszta diktatúra. Ez egy ilyen világ, ilyen hazug és kegyetlen, hogy a számtalanszor teljesen alap nélkül bírált és bántott Magyarországot ennyire lehet szeretni külföldiként is. Mert egy ilyen átmulatott hét után talán minden bulizó elismerheti, ez egy jó hely.
A pénz többsége természetesen a fasiszta diktatúrából Amerikába fog elcsordogálni, hiszen ez nem egy magyar cég rendezvénye, de Budapesten tartják, és az a sok ember nem a profittal foglalkozik, hanem az élményekkel, amelyeket itt szerzett. Az aktivisták majd elrendezik a saját tanácskozásukon, mit értek el a szabadság nagy szigetén, és leadják a megfelelő helyekre a megfelelő jelentéseket. Magyarázzák majd ők a bizonyítványt!
További A Helyzet híreink
Borítókép: illusztráció (Forrás: Sziget Festival Official/Facebook)
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Kossuth a spenótban
Nagy Ervin eljutott oda, hogy egy politikai kalandor külföldi pénzekből ácsolt színpadán fahangon ordibál, miközben arra készül, hogy egy brüsszeli bábkormány kultuszminisztere legyen.

Trükkök százai 2.0
A sánta kutya rövid távon is két kört ver a hazudozó Magyar Péterre.

Őrjítő jókedv
A Tiszánál is tudják, mennyire fontos az emberek hangulata, „közérzülete”.

Vidám nekrológ – a Magyar Szocialista Pártnak vége
A kommunista nem vész el, csak átalakul. Most éppen tiszássá.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Az új világrend új intézményei
LANGY ESŐK JÖNNEK – Donald Trump újfajta politikájával szemben a régi gárda görcsösen ragaszkodik saját előjogaihoz.

Az okoskodás halála
A Béketanácsban jelen levő országok jelenleg a dinamizmust képviselik, azok, amelyek látják és hallják a veszélyeket, és nem hajlandók eltakarni a szemüket, hanem felveszik a kesztyűt.

A vörös jobbról
Váratlanul elhunyt volt kollégánk, Nagy Balázs fotós, képszerkesztő.

A világtörténelem nagy bunkósbotja
LANGY ESŐK JÖNNEK – Minden ország attól tart, hogy gyengének látják kívülről, ami roppant veszélyes. A gyengét ugyanis eltiporják.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Kossuth a spenótban
Nagy Ervin eljutott oda, hogy egy politikai kalandor külföldi pénzekből ácsolt színpadán fahangon ordibál, miközben arra készül, hogy egy brüsszeli bábkormány kultuszminisztere legyen.

Trükkök százai 2.0
A sánta kutya rövid távon is két kört ver a hazudozó Magyar Péterre.

Őrjítő jókedv
A Tiszánál is tudják, mennyire fontos az emberek hangulata, „közérzülete”.

Vidám nekrológ – a Magyar Szocialista Pártnak vége
A kommunista nem vész el, csak átalakul. Most éppen tiszássá.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!