Tizennégy éve német katonák masíroztak a július 14-i francia nemzeti ünnepen a párizsi Champs-Élysées-n, éppen ott, ahová nagyszü­leik még Hitler megszálló katonáiként dübörögtek be. A megelőző évben pedig Merkel kancellárt fogadta vastaps a kneszetben, ahová Izrael 60. születésnapjára érkezett. 

Az idősebb nemzedékeknek ma is fájó történelmi sérelmeket követő nemzetközi kiengesztelődésnek és az új szövetségek formálódásának szép példái különösen megmosolyogtatóvá teszik az olyan plakátokat, mint amilyennel momentán a Momentum nevű törpepárt vétette magát észre. Azt kifogásolták: a kereszténységet felvevő államalapító királyunk ünnepén mások mellett a török elnök is Budapest vendége volt. Mint emlékezetes ugyebár, a törökök fél évezrede voltak az ellenségeink. Elég régen, Szent Istvánhoz képest pedig elég későn.

Mindeközben a karmelita kolostorban államfők adják egymásnak a kilincset, míg Tucker Carlson, Amerika egyik legismertebb médiaszemélyisége – akinek mikrofonjára Donald Trump jelentkezett be éppen – a Dózsa György úton (!) kapja el interjúra a szerb államfőt. Ha liberális kampánystratégák lennénk, rendesen leizzadnánk ezeken, de nem a magas páratartalom miatt. Ők azt hirdetik ugyanis: az Orbán-kormány elszigetelt, sötét folt vagyunk, erre a kutya sem jár…

Erre meg Budapest vendégeit bírálják. A balliberális oldal szerint nem elég demokratikusak, sőt illiberálisak. Nyithatunk vitát arról, ugyan ki lenne a számukra megfelelően demokratikus a saját ügyeiben rendre maga döntő svájci népen túlmenően, ha ugyan a NATO-tag Törökország sem az, de azért lehetőleg ne Tavares tovaris, Sargentini vagy Cohn-Bendit vezesse le a disputát.