A szerbek ezen elvárások szerint intézkednek migrációs kérdésekben. Fontos leszögezni: a migráció elsősorban összeurópai kihívás, így összeurópai választ és megoldást igényel. Néha azonban úgy tűnik, mintha Szerbiához hasonlóan az EU is egy nála nagyobb hatalom elvárásainak próbálna megfelelni, amikor a lakosság érdekeivel ellentétes módon kezeli a problémát.
Mi sem demonstrálja mindezt jobban, mint hogy a 2015-ös Willkommenskultur óta egyre több európai (elsősorban nyugalmazott) politikus látja be: helytelenül kezelték a migrációs válságot. 

 Az unió jogszabályalkotói azonban nem tudják átlépni a saját árnyékukat: kézzelfogható, valós megoldáshoz vezető intézkedéseket továbbra sem láthatunk. A határvédelem támogatása helyett az uniós bürokraták jutalomként vagy korbácsként használják a forrásokat. Brüsszel emellett a 2017-ben megbukott elosztási és betelepítési mechanizmus rendszerét erőlteti, amely ismét ösztönzőleg hathat a bevándorlók elindulására. 

 De mi a helyzet a segítség küldésével? Első ránézésre ígéretesnek tűnt a Kaisz Szaíd tunéziai elnök és Ursula von der Leyen által júniusban szignózott megállapodás, amely szerint az Európai Unió összesen több mint egymilliárd eurót ígért az észak-afrikai országnak. Ez a támogatás elméletben lehetővé tenné Tunéziának, hogy hatékonyan védelmezze az EU külső határait, és kiépítse a szükséges menekültügyi rendszert és pufferzónát. A megállapodásban azonban volt egy érdekes csavar: az EU ahhoz a feltételhez kötötte a pénzügyi támogatást, hogy Tunézia teljesíti a Nemzetközi Valutaalappal kötött hitelprogramjának korábbi feltételeit. Jogosan merül fel hát bennünk a kérdés: az országnak nyújtott támogatás valóban a menekültügyi helyzet kezeléséről szólt?

Jól látható tehát, hogy az EU vezetése továbbra sem hajlandó kezelni a migráció kérdéskörét. Jó hír azonban, hogy az Európai Unió soros elnökségét hamarosan Magyarország fogja átvenni, s a honvédelmi miniszter korábbi tájékoztatása szerint a magyar elnökség kiemelt figyelmet fordít majd Európa déli kapuja, a Száhel-övezet biztonságára. 

A migrációs helyzet kezeléséhez azonban elengedhetetlen a brüsszeli mocsár lecsapolása, a parlament arányainak megváltoztatása. 2024 júniusában erre lehetőségünk lesz. 

 Mégpedig a határvédelem támogatásával, annak délebbre tolásával, valamint azzal, hogy a segítséget odaviszi, ahol arra szükség van, nem pedig a bajt hozza ide. Remélhetőleg a valutaalap segítsége nélkül.
 

Borítókép: A nigeri katonai junta támogatói a francia katonai jelenlét ellen tiltakoznak (Fotó: MTI/EPA/Issifou Djobo)