Azt eddig is tudtuk, hogy nagy a baj a baloldalon, de hogy ekkora, azt azért nem sejtettük. A csaknem húsz éve ígért megújulás jegyében ismét Demszky Gábor lépett a színre, és a főpolgármesterként megélt tapasztalatairól írt könyvéből idéz öles bekezdéseket a nyilvánosság előtt annak reményében, hátha meg tudja győzni az övéit arról, az SZDSZ nem veszett el, csak átalakult.
Késztetése annak bizonyítására, hogy ők annak idején mindent jól csináltak, csak már akkor is azok a fránya orbánisták akadályozták őket, és tettek tönkre mindent, még érthető is egy számvetésre készülő idős embertől, de az már szánalmas, hogy ezt akarja eladni az általa vicsorogva gyűlölt rezsim legyőzésének kulcsaként.
Kijelentése, miszerint a főpolgármester lehet Orbán Viktor kihívója a következő országgyűlési választásokon azért lejárt szavatosságú és egyben nevetséges, mert volt már ilyen helyzet nemrégiben, de az ötlet idejekorán elvetélt még az előválasztásnak csúfolt saját házibajnokságuk során. Lehet persze, hogy Demszky ezzel tisztában volt, amikor bedobta a gumicsontot a jövő évi önkormányzati választások előtt nem sokkal. Akkor viszont eszmefuttatása is azt a teóriát erősíti, hogy
egyáltalán nem Karácsony Gergelyre gondolnak, amikor erős legitimitású, képességes, nyelveket beszélő, rátermett és alkalmas figuraként festik le a következő főpolgármestert, aki majd átvedlik a kellő pillanatban a baloldal miniszterelnök-jelöltjévé.
