Harmadik kérdés: hogyan működik az unió belső piaca, mennyiben eredményes a célként megfogalmazott „folyamatos tökéletesítés”? Válaszként elég csak az ukrán gabonaáradatra gondolni. Tűpontosan világított rá a valóságra a magyar agrárminiszter, amikor felhívta figyelmet arra, hogy a háttérben amerikai, szaúdi és holland befektetők politikai köntösbe bújtatott piacszerzési akciója zajlik. Arról nem is beszélve, miszerint azt sem lehet tudni, hogy az Ukrajnából ide özönlő terméknél milyen vegyszereket használnak. Nyilván az sem véletlen, hogy egy új brüsszeli tervezet szerint a jövőben nem kellene feltüntetni az élelmiszereken, hogy génmanipulált technológiával készültek. Az Európai Bizottság ezzel a döntéssel a többségében külföldi – elsősorban amerikai – termelőktől importált, génmódosított élelmiszereket hozná helyzetbe.
Negyedik kérdés: hogyan állunk a környezetvédelem frontján? Ha átnézünk a hangzatos célkitűzések rózsaszín ködén, akkor felsejlik a füstbe burkolózott valóság: reneszánszukat élik a szénbányák, ahogy a széntüzelésű és a gázerőművek is. Ezt sikerült elérni a szankciós politikával, amely kizárólag arra volt jó, hogy elmélyítse az energiaválságot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!