A tavalyi országgyűlési választásokra Nyugatról küldött Soros-dollárokkal kistafírozott balliberális összefogás – jelenleg még önálló országgyűlési frakciókkal is bíró – hat pártjának támogatottsága jelenleg jóval alacsonyabb, mint az elmúlt tizenhárom év ugyanezen időszakában bármikor. A 2006-os őszödi beszéd óta permanens válságban lévő baloldal legnagyobb ereje paradox módon évek óta a Gyurcsány Ferenc neve fémjelezte, magát szociáldemokratának beállító, egyébként erős szektás jegyeket mutató Demokratikus Koalíció. A DK a súlyos, a baloldal régi nagy pártjait – MSZP, SZDSZ – elsöprő 2010-es, első kétharmadot eredményező országgyűlési választási vereség után bontott zászlót, szó szerint a romokon kezdett gazként terjeszkedni. Ahogy az elmúlt 12 évben bővült a gyurcsányisták tábora, nagyjából azzal párhuzamosan erőtlenedett el a magyar vagy talán internacionalista hagyományainál fogva inkább hazainak nevezhető baloldali valami. Míg a baloldali valami 2011 októberében 47 százalék (még a Párbeszéd és Momentum nélkül), 2015 októberében 51 százalék (még a Momentum nélkül), 2019-ben pedig negyven százalék össztársadalmi támogatást, szimpátiát tudott felmutatni, addig jelenleg csupán 35 százalék a támogatottságuk az elmúlt hetek felméréseinek átlagában.
A baloldalinak nevezett valami összeesése az elmúlt másfél évben gyorsult fel, ez volt az az időszak, amikor a DK megkérdőjelezhetetlenül az ellenzék vezető ereje lett, tízről tizenhét százalékra emelve a közvélemény-kutatásokban tetszési indexét, egyben megközelítve a számos elemző által számukra megajánlott 20-22 százalékos üvegplafont, amin túl Gyurcsányék számára nincs élet. Miért is lenne, ha egy olyan elnöke van a DK-nak, aki bukott, sajátjai által megpuccsolt miniszterelnök, aki erkölcsileg, gazdaságilag 2009-re csődbe vitte az országot, aki, ha érdeke úgy kívánta, azonosító nélküli rendőrökkel utcai terrort szabadított az országra válogatás nélküli kardlapozással, szemkilövetéssel, gumibotozással? Ezzel sikerült is bekerülnie a magyar történelem elmúlt száz évének legelutasítottabb történelmi alakjainak panteonjába, közeli dobogón Rákosi Mátyáshoz és Szálasi Ferenchez.
Gyurcsány személye csak az egyik rákfenéje a baloldalinak hívott hazai valaminek.
A szellemtelenség, a kisstílű, provinciális politizálás, az olcsó importideológiák kritika nélküli átvétele, ezek kisiskolás szintű megjelenítése mind-mind felveti a kérdést egy klasszikus baloldali értékekre fogékony választó részéről: ezek a hazai baloldali valaminek a képviselői vajon ugyanabban az országban élnek, mint ők? Mit gondolhat az a választó, aki amúgy nem szimpatizál a Fidesz–KDNP-pártszövetséggel, amikor a DK árnyékkormányának minisztere szükségtelennek tartja a minimálbérek emelését, amikor azt látja, hogy a baloldali kormányok idejéhez képest sokkal gyorsabban nőnek a bérek, van újra 13. havi nyugdíj, nyugdíjprémium, családtámogatási rendszer és sok más szociális vívmány?
További A Helyzet híreink
Vajon mit szól akkor, amikor egyértelmű műsorvezetői kérdésekre a baloldali valami pártvezetői hitet tesznek, sőt aktív katonai beavatkozást emlegetnek a kárpátaljai magyarságot jogfosztó ukrán állam mellett egy nukleáris nagyhatalommal szemben? Milyen érdekeket képviselhetnek azok a pártok, politikusok, akiknek a kampányát bizonyítottan külföldről pénzelik, akik NER-ezés ide vagy oda, pitiáner módon helyezkednek a jó politikai pozíciókért? Hiába van magas infláció, hiába tartják vissza az uniós forrásokat, hiába nehezebb sok szempontból a mindennapi élet, ezektől függetlenül jövőre és 2026-ban is sokan egyet biztos tudni fognak, hogy kire nem fognak szavazni. A baloldalinak nevezett valamire.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Mirkó István)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Lábon lőve
Nem árt észben tartani: négyévente mindig csak egyetlen rossz döntés választ el minket a katasztrófától.

Csurran-cseppen
Gratulálunk a pécsi baloldalnak, mondjuk tőlük pont ezt vártuk.

Vége a druzsbának
A jószomszédi viszony kárpátaljai nemzettársaink érdeke is. Ám ehhez teljesen más hangot kell megütni az ukrán fővárosban.

A nagyotmondó kisember
A narcisztikus, mentálisan zavart ember ugyanis olyan hazugságspirálba űzte magát, amiből akkor sem tudna kiszállni, ha akarna.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
NATO-bevetésen a magyar Gripenek a balti légtérben
A Magyar Honvédség Gripenjei védik négy hónapon át a három balti állam légterét a NATO-misszió keretében.

Árulók
Magyar Péter, aki – Pityinger László lényeglátó szavai szerint – az árulók forradalmának élén áll, most a magyar vidéket készül csőbe húzni, majd rövid úton elárulni.

Special Ops Colonel: We Fight on Land, in the Air, on Water and Underwater
In October, the Hungarian Defense Forces' Special Operations Command will undergo a NATO-level inspection, during which thousands of criteria will be used to assess its operations, capabilities, equipment, and available resources.

Simon Péter: A földön, a levegőben, a vízben és a víz alatt is harcolunk
Októberben NATO-szintű ellenőrzés során, több ezer szempont alapján tekintik át a Magyar Honvédség Különleges Műveleti Parancsnokságának működését, képességeit, felszereltségét, és a rendelkezésére álló erőforrásokat.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Lábon lőve
Nem árt észben tartani: négyévente mindig csak egyetlen rossz döntés választ el minket a katasztrófától.

Csurran-cseppen
Gratulálunk a pécsi baloldalnak, mondjuk tőlük pont ezt vártuk.

Vége a druzsbának
A jószomszédi viszony kárpátaljai nemzettársaink érdeke is. Ám ehhez teljesen más hangot kell megütni az ukrán fővárosban.

A nagyotmondó kisember
A narcisztikus, mentálisan zavart ember ugyanis olyan hazugságspirálba űzte magát, amiből akkor sem tudna kiszállni, ha akarna.